0:00 családi háttér, gyermekkor, rövid életút 1:35 1944. december 6.-án az édesapját majdnem eltalálta egy bomba Sopronban 3:03 egy pincében rendezkedtek be, hogy túléljék a háborút, március végén jöttek az oroszok 6:36 a faluban a pajták tele voltak emberekkel, sokan bujkáltak 11:19 mesél a környezete férfitagjainak hadifogságba eséséről 13:39 a háború után az élelmiszerellátás akadozott, mindent ellenőriztek, engedély kellett a disznóvágáshoz is, mesél a beszolgáltatások időszakáról 21:31 1956-ra emlékezik vissza, megszűnt az iskolában az orosz nyelv oktatása, a falu közepén volt egy gyűlés 24:34 a Kádár-rendszer egyik legnagyobb hibája a fiatalok kivégzése volt 1956 után, beléptették a pártba, az egyházi esküvőjét sem nézték jó szemmel 28:57 kizárták a pártból 30:10 a rendszerváltoztatás nehéz időszak volt, egyesületet alapítottak 34:57 mesél a helyi plébános leváltásával kapcsolatos ügyről

Az interjúalany beszél családjáról, II. világháborús emlékeiről (0:28), majd rátér oktatására (1:45) és munkahelyeire (5:45). Beszél a termelőszövetkezetekről (4:20) és a kulákkérdésről, annak eredetéről (06:42). Szól a téeszesítés két hullámáról, a világháború utániról (10:50) és az 1956 utániról (23:16). Megemlít egy igen érdekes esetet a téeszek propagandájáról (19:16), majd beszél a Szovjetunióval és a KGST-vel való kapcsolatról (32:44).

Az interjúalany beszél családjáról, fegyőr édesapjáról, a háború utáni szegénységről, és arról, hogy édesapja mondogatta, "jónéhányszor rácsuktam a cellaajtót Rákosi Matyira" (0:14). Szól arról, hogy miként szerzett villanyszerelő szakmát és kezdett el futballozni (3:50). Szól a forradalom kitöréséről Vácott (7:20), majd arról, hogy a kommunista szobor ledöntésekor egy fényképet készített magáról, és arról, hogyan égették el Lenin és Sztálin könvyeit (13:00). Elmeséli, hogyan zajlott a váci elítéltek kiszabadítása, hogyan nézett szét néhány barátjával a kiűrült börtönben, valamint arról, miként keresték az ávósokat, például a különösen kegyetlen Csikós nevűt (16:55). Szól arról, miként kaptak puskákat a rendőrségen és mentek ki egy külvárosi padláson őrszolgálatot teljesíteni (25:00). Szól arról, hogy a forradalom leverése után találkozott másik két barátjával, és eldöntötték, hogy disszidálnak (27:22). Szól arról, hogy mikor átértek az osztrák határon, ellátták őket, és egy busz Belgiumba vitte őket (31:12). Elmeséli, hogy miként éltek a belga laktanyában, miért állt el az utolsó pillanatban a Kanadába költözéstől, és hogyan szerzett neki a Katolikus Karitász állást és lakást Brüsszelben (35:00). Végül arról szól, hogyan döntött a hazajövetel mellett 1957 februárjában, miket vásárolt Bécsben ajándéknak, és tépte össze a szobordöntésben való részvételt bizonyító fényképet (39:00). Végül arról szól, hogyan fogadták itthon a karhatalmisták Hegyeshalomnál (43:42).