0:00 családi háttér, édesapja csendőr volt, így több település iskolájában megfordult, édesapja a nyugdíjba menekült, mert nem akart csatlakozni a korabeli csendőri intézkedésekhez, mesél a gimnáziumi évekről 3:19 Vácra veszik fel a teológiára, de egyből Bécsbe küldik teológusnak, elvégzi az öt évet, Bécsben a hitleri Németországban sem voltak megbecsülve a keresztény egyházak 6:11 az utolsó szemesztert 1945 tavaszán végezték el, de már bombázások folytak 8:41 az Andrássy út 60-ban is járt, valamint Kistarcsán is, közben mesél a szovjet terepjáróról, amivel járt a misékre 10:06 a kistarcsai táborban először a papok külön szobában voltak, nem csinálhattak semmit, így kenyérből készítettek sakkfigurákat, mivel voltak tanárok is, ezért „főiskolát” is működtettek 15:06 az internálás előtt három napig „szűrőben” voltak, onnan fogdába kerültek, ahol magánzárkák voltak, a zárka 2x3 méteres volt, a szomszédban volt egy iskola, ahol mindig ki-, és becsöngettek, ez segített a magánzárka átvészelésében 20:44 két hónap magánzárka után átvitték őket az „ezredbe”, átvitték őket a papi internáltak közé, ahol a nyolcszemélyes zárkában több mint ötvenen voltak 28:28 1950-ben megalakult a békepapi mozgalom, de a püspökök, így Vác püspöke is, megtiltotta a részvételt, ő vitte a helyi plébánosokhoz részvételt tiltó üzeneteket, a mégis résztvevő tizenhét papból hármat, akik a püspök ellen felszólaltak, fegyelmit kaptak, egyikük az ÁVO-nál keres védelmet, az egyházi bíróság tagjait elviszik (ő volt a jegyző) 32:29 három hétig volt az Andrássy út 60-ban, őket nem verték, és nem kínozták, de a többi rabot igen, lejátszották nekik a váci püspökség lehallgatott beszélgetéseit 39:18 a papi szoba két évig maradt Kistarcsán, de két év után szétszórták a papokat a többi internált közé 40:33 a testvéréről beszél, ő bölcsészkart végzett, és Moravcsik Gyula mellett volt tanársegéd, őt kirúgták a családja miatt, édesapja házát pedig államosították

Az interjúalany beszél a családjáról, amely az USA-ból települt vissza Magyarországra (0:27). beszámol tanulmányairól, gyerekkori emlékeiről (1:13), arról, hogy édesapja gyári munkás volt az USA-ban (5:39), majd visszatér tanulmányaira (8:46), mesél Blandina nővérről (12:14), a második világháborúval kapcsolatos emlékeiről, a bombázásokról (16:00), a revíziós közhangulatról (18:45), a szovjet csapatok előli szökésről, a szovjet megszállásról (19:33), noviciátusáról, első munkahelyéről tanítóként (29:35), az iskolák államosításáról, a szerzetesrendek feloszlatásáról, az egyházi személyek elleni erőszakról (37:08), hazatéréséről, és arról, hogy ezután felhagyott a tanítással, és kántorként tevékenykedett (53:18).

Az interjúalany mesél életútjáról, miként indult politikia pályafutása, felvétele a pártba 1950-ben (2:30-tól) a Lenin Intézettől (5:00-tól), majd felfelé haladva a ranglétrán a párton belül. Behatóan szó esik a Gerő családdal (10:00-tól) és a Kádár Jánossal való személyes kapcsolatáról (17:00-tól): párizsi útjáról 1970-ben, Kádár mozidélutánjairól (21:30-tól), Aczéllal történő vitájáról (26:00-tól) és ennek következtében kegyvesztetté válásáról 1981-1982-ben, a Páneurópai Piknikről (33:30-tól) és a keletnémetek átengedéséről, és a rendszerváltoztatás utáni, az 1990-es soproni választásokról illetve annak előjátékáról (41:00-tól).