Az interjúalany beszél családjáról, életkörülményeikről Kárpátalján (0:25), majd az 1956-os forradalom ottani hatásairól és Milován Sándor letartóztatásáról (2:38). Szól az 50-es évek terrorjáról (09:07), az oktatás átszervezéséről (12:45), majd a magyarokat ért hátrányokról és a szovjet nemzeti ünnepekről (15:09). Beszél a vallásgyakorlás lehetőségeiről és a katolikus templom elkobzásáról (21:13), majd a magyarok ukránosodásáról (24:00). Említi tanulmányi eredményeit és az elhelyezkedés nehézségeit (31:10), majd az enyhülés hatásait a 70-es években (36:17), végül a rendszerváltoztatásról, a magyar kultúra feléledéséről és az áttelepülésről mesél (40:55).

0:00 az 1950-es években került gimnáziumba, addig az általános iskola úttörőévei boldogan teltek 2:29 édesapja vasutas volt, tehát 1945-ben automatikusan be kellett lépnie a kommunista pártba, annak ellenére, hogy templomjáró ember volt, emiatt kapott fegyelmiket, de egyéb következményei nem voltak ennek 4:04 riasztó az ellentét volt a propaganda és a valóság között, még magyar órán is félreértelmezték a költőket 7:17 a gimnáziumban megváltozott a helyzet, akkoriban ez nagy rangot jelentett, de a szakmai munka volt az elsődleges, a KISZ és az állami ünnepségek kötelezőek voltak, azonban egyes tanárok tettek az órán utalásokat arra, hogy a kommunista felfogás nem feltétlenül az egyedüli igazságot jelenti 11:13 mesél a gimnázium tanárairól 12:50 1956-ban másodikos gimnazisták voltak, ekkor mindennaposak voltak a felvonulások, tüntetések, az egyik tanárukat elítélik, mert nem ellenezte a diákjai felvonulását, a tanáraik tárgyalására beidézik őket, sőt, tanúskodniuk kellett 16:09 az iskola tanári kara kicserélődött a forradalmi események után, sok tanár bebörtönöztek, vagy áthelyeztek 20:31 hallgattak Szabad Európa Rádiót, és szerinte nem volt csalódás az, hogy a SZER által beígért amerikai beavatkozás nem történt meg 24:00 a forradalom után egy kemény megtorlási időszakot követően a diktatúra nyomása a mindennapi életre enyhült, mesél a perekről, amire kivitték őket 30:00 kialakult egyfajta kettős beszéd 31:41 a nyolcvanas években már érezték azt, hogy a rendszer nem tart örökké 33:29 egy ismerőse javaslatára ment el fogorvosnak

Az interjúalany beszél családjáról és a zsidó törvények hatásáról (-4:20), majd kitér a lakóhelyük részletes bemutatására (-8:09). Beszél tanulmányairól a polgári iskolában, apja munkaszolgálatba hívásáról, kitér arra, hogy az Aréna úti zsinagóga gyermekkórusában énekelt (némi pénzt keresett ezzel); Felvidék, majd Erdély visszacsatolását a zsidó tanulók is örömmel fogadták, bár nem engedték őket Kassára tanulmányi kirándulásra; nyomdász tanuló akart lenni, de csak zsidó nyomdába fogadták fel tanoncnak (-13:45). Beszél a sárga csillagos házba költözésükről (-16:08), majd egy légitámadás következményeiről (-17:10). Rátér a kisegítő munkaszolgálatra és az itt végzett munkára (romeltakarítás, lakások helyreállítása) (-25:04). Beszél arról, hogy a svájci nagykövetség hogyan segített neki gyermekotthonba kerülni (-28:23). Kitér édesanyja és testvérei sorsára (-30:58). Beszél a gettóba kerüléséről, a mindennapi túlélésről, a szökéséről (élelmiszert szerzett életét kockáztatva), majd visszatéréséről a gettóba (-41:10). Beszél a gettó felszabadításáról, hazatérésükről a lakásukba (útközben majdnem elvitték őket a szovjet katonák málenkij robotra), végül minden családtagja túlélte a vészkorszakot (-44:30)