0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja üzletvezető, édesanyja háztartásbeli volt, az édesapja keresetéből szerényen megéltek 2:16 kereskedelmi lányiskolába járt, de ebből csak két évet végzett el, mert a német megszállás után leállt az oktatás, később 1965-ben levelező tagozatba végezte el az iskolát, és így érettségizet 3:28 mesél a német megszállás napjáról, egy iskolai mulatságon éri őket a hír, másnap német katonák várják őt az iskolában, az iskolájukat bezárták, később jött a sárga csillag viselése, majd a gettóba zárás 6:21 a gettóba költöztetik őket, ott pár hétig laktak; a jómódú zsidókat kivallatták, hogy hova dugták az értékeiket 8:25 pár hét után összepakolt mindenki egy zsákba, és a téglagyárba meneteltetik őket, ott kb. két hétig voltak, reggel egy transzporttal indították őket zsúfolt vagonokban, Kassánál németek váltották a magyar őrséget, Katowicét felismerik, így tudják meg, hogy Lengyelországban vannak, Auschwitzba viszik őket 11:08 a férfiakat külön választják, édesanyjával is sorba állították, később egy SS-katona szétválasztja őket; az ő csoportját fürdőbe küldik, de előtte lemeztelenítik őket, és leborotválták 14:23 beterelték őket egy lágerba, amiről később megtudta, hogy megsemmisítő volt, enni alig kaptak, a csupasz földön aludtak egy hétig, minden reggel sorakozó és névsorolvasás volt 17:02 voltak sorozások különböző munkákra, a kápójuk egy lengyel nő volt, aki szintén fogoly volt, ezek a kápók működtették a tábort; mosdani egy patakban tudtak, rendes ivóvizet viszont nem kaptak 21:07 Ők szeptember 18.-án tartották az újévet, és ekkor határozták el, hogy jelentkeznek sorozásra, elvitték őket egy másik lágerba, Bergen-Belsenbe 23:27 az ellátásuk Auschwitzhoz képest jobb volt, de feladatot nem kaptak 25:55 később név szerint vagonírozzák be, és Duderstadtba viszik őket, egy kőbarakkba került, szerencsére ismerősök közé 27:36 egy közeli gyárban dolgoztak, lőszer-hüvelyeket ellenőriztek; őt azonban az út megviselte, mert nem tudott felállni a vagonban, de sikerült meggyógyítania őt egy lengyel doktornőnek; egy szerény születésnapi ünnepséget is tartottak 32:01 tartottak egy kis Mikulás-napi műsort is, a felszabadulást tavasszal már nagyon várták, mert hallották a közeli bombázásokat, a fogságban is a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország” c. dalt énekelték 37:12 a közeledő front elől ismét bevagonírozták őket, három hétig vonatoztatták őket, enni alig kaptak, marharépán éltek 39:09 a Prága melletti Theresienstadt-ba vitték őket, ott május 9.-én jöttek be az orosz csapatok, és felszabadultak 41:16 kimentek a városba, de a tífusz miatt karanténba kerültek később, majd jún. 26.-án értek haza Budapestre 42:22 a nagybátyjához igyekezett, ott sikerült megtalálni őt, ekkor még reménykedett abban, hogy a szülei túlélték a koncentrációs tábort 44:47 hazament Miskolcra, hogy hátha várják őt, de nem volt hova mennie; a házukból mindössze ketten élték túl a holokausztot 49:35 1946-ban férjhez ment ehhez a férfihoz, aki sokkal idősebb volt nála, le is akarták ezért beszélni őt a házasságról, a lakását visszakapta, egy vasüzlet pénztárosa lett 1945 novemberében 51:21 ott nem voltak jók a körülmények, ezért a férje üzletében dolgozott tovább; az első két gyermeke meghalt fejlődési rendellenességben, amit a tábori élet okozott 54:51 a férje munkaszolgálatos volt 1941-től, 1944-ben aknaszedés közben szenvedett súlyos sérülést a fronton

Az interjúalany beszél arról, hogy egy ortodox zsidó családban született (0:53), vall zsidóságáról és arról, hogy 16 éves kora óta párttag (3:54). Mesél arról, hogy két nagybátyja emigrált Palesztinába a 30-as években és megalapították az izraeli hadsereg elődjét (6:00), a koncentrációs táborbeli körülményekről (7:10), arról, hogy kinevették őket, mikor elvitték a gettóból (9:10), a mai magyar közéletben jelenlévő antiszemitizmusról (11:01), népművelő feladatairól (11:52), fia tanulmányairól (12:57), nyugdíjas éveiről (14:14), a zsidó szokásokról, a vallás sajátosságairól, az ünnepekről (15:24). Beszél férjéről (23:59), 1956-os emlékeiről (25:56), a Rákosi-rendszerről (29:22), Marosán Györgyről (30:16), a Kádár-rendszerrel és Kádár Jánossal kapcsolatos gondolatairól (31:41), az 1945-ös hazatérése utáni életről (33:45), tanulmányairól (37:25), nővéréről, aki szintén megjárta Auschwitzot (41:03), munkaszolgálatos édesapjáról (43:28).

Az interjúalany beszél a háború előtti függetlenségi, ellenállási mozgalmakban való részvételéről (1:15), 1944 decemberi letartóztatásáról, a kivégzésekről, börtönélményeiről, többek között az Andrássy út 60-ban töltött időszakról (6:43), Tildy Zoltánnal való találkozásáról, akinek a segítségével kikerült a fogságból (25:01). Mesél a debreceni Ideiglenes Kormányról, a nemzeti bizottságokról, közéleti tevékenységéről (27:09), a kisgazdapárt megszervezéséről (33:40), az 1945-ös önkormányzati és nemzetgyűlési választásokról (33:13), az infláció megfékezéséről (37:21), a békeszerződés előkészítéséről és a koalíció szükségszerűségéről (38:57), a szovjet álláspont megváltozásáról 1947 elején (41:51), az 1956-os forradalom kirobbanásának okairól (44:08), 1947-es letartóztatásáról és 1956-os szerepvállalásáról (46:31), a Szovjetunió álságos hozzáállásáról (48:00), Erdély visszatérésének esélyeiről (51:28), a rendszerváltoztatásról, végül hazatéréséről (54:25).