Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról, valamint arról, hogyan kellett 1919-ben elhagyniuk a Felvidéket (0:24). Rátér iskolaéveire, arra, hogy miként nevelkedett fel katonák között, s ez miként hatott későbbi hivatására (4:58). Szól katonai kiképzéséről a Ludovika Akadémián (07:28), majd II. világháborús emlékeit eleveníti fel, a kárpátaljai bevonulást és a délvidéki harcokat, az otthoni ház lebombázását és a család elmenekülését, valamint sebesülését és fogságba esését (7:28). Beszél megérkezésükről az Urálba, a bevagonírozás körülményeiről, az ellátásról (14:14), valamint a járványokról és saját megbetegedéséről (16:45) . Elbeszéli, hogyan faggatták az NKVD-sek katonai múltjáról (21:00), majd azthogy a különböző hazaszállítási transzportokból mindig kihagyták, és hogy más táborba helyezték (23:11). Sőt, végül koholt vádak alapján börtönbe vetették és 25 év GULAG-ra ítélték (27:34), így került a sztálingrádi téglagyárba (31:13). Beszél az ottani munkakörülményekről, a 100 fokos párában való munkáról (32:38), majd arról szól, miként került vissza az Urál környékére, majd végül szállították haza Magyarországra (35:48). Végül feleleveníti visszatérését Magyarországra, azt, hogy az ávósok vették át a határon, és még itthon is börtönbe vetették egy évre. 1956 október 8-án szabadult, s végre elvehette menyasszonyát, aki tizenkét évig várt rá (37:38).

Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról, arról, hogyan segített otthon a szüleinek (1:00), majd rátér arra, hogy a negyvenes évek végén rengetegszer feljelentették a férjét, és bár mindig tisztázták, rendszeres látogató volt a rendőr (4:06). Szól az államosításokról, a megélhetésért folytatott küzdelemről, férje fuvarosi munkáiról (7:50). Beszél arról, hogyan költöztek el és kezdtek gazdálkodni (9:26). Szól arról, hogy biztonságosabb és jobb az életük, mikortól férje lett a TSZ főkönyvelője (11:10), valamint arról, hogy az erdő mellett lakva nagyon féltek (14:38). Szól arról, hogyan kezdték el a vendéglátást és a turisztikát, és hogyan kezdtek el gyarapodni (15:40). Szól a német megszállásról, vendéglőjük lefoglalásáról és a tisztekre való főzésről (18:35). Az oroszok bejövetele az Esterházy birtokon érte őket, ahol a cselédek fogadták be őket. Több lánnyal együtt az oroszok őt is kiválasztották, de elengedték. Később egy-két alkalommal elvitték őket munkára, de mindig hazaengedték (20:30). Szól arról, hogyan fosztották ki a családját, amiért kuláknak nyilvánították (28:20). Öccsét kitették az egyetemről, majd 1956-ban disszidált (29:27). Végül az államosítás szörnyűségeiről és a kárpótlásról szól (31:50).

0:00 családi háttér, édesapja földművelő gazda volt, édesanyja is a földdel foglalkozott 1:15 a nagyapja az első világháborúban esett el, ezért édesanyja félárván nőtt föl 2:56 az iskoláira emlékezik vissza, az órákon esett szó Trianonról is 5:20 a tanulmányait már a háború idején folytatta, egy idő után a diákvonatok megszűntek, így gyalog jártak iskolába 7:03 látják bevonulni a német katonákat 9:04 mesél az orosz megszállásról, csendben vonultak be a településre, kitűzték a fehér zászlót a faluban, a bajt azonban a rablócsapatok okozták, rekvirálták az állatokat, a gabonát, és a zsírt, részegeskedtek, a lányokat pedig el kellett dugni a katonák elől 15:27 az újrakezdés nagyon nehéz volt, mivel mindent elvittek, nem volt mivel vetni, 17:15 az államosítás során elvették tőlük a földet, be kellett adni a termelőszövetkezetbe, volt akiket csak erőszakkal tudtak rávenni a csatlakozásra, a kárpótlás során visszakapta a földeket 20:00 kötelező beszolgáltatás volt, padlássöpréseket tartottak 22:12 1956-ban a falubeli eseményekben részt vett, mert mindenkinek elege volt a Rákosi-rendszerből 24:11 a forradalom után volt megtorlás, bár nem olyan mértékben, mint máshol 26:58 a háztáji részben pótolta a termelőszövetkezetbe bevitt földeket 28:32 a rendszerváltoztatás egy felszabadulást jelentett, kivették a földjeiket a TSZ-ből