Az interjúalany beszél családjáról, tanulóéveiről (1:20), valamint arról, hogy jegyző édesapját üldözték a nyilasok, bújdosnia kellett (3:58). Szól arról, hogy az ott maradt kisnyilasok megalapították a kommunista pártot, így tovább folytatódott édesapja üldöztetése. Bár a népbíróság felmentette, az egészsége ráment az üldöztetésre, nem kapott érte nyugdíjat, és a lakását is elvették (6:35). Szól arról, hogy a megszálló orosz katonák elvették édesapja zsebóráját (11:05), majd arról, hogy édeasnyja rokonai meghaltak a Don-kanyarban (12:50). Szól a zsidók gettóba tömörítéséről és elhurcolásáról (13:12), majd a református kollégium államosításáról, a változásokról, a tandíj eltörléséről és a tanári kar megváltozásáról, valamint a sportéletről (16:10). Szól arról, hogy osztályidegennek számított "népnyúzó jegyző" édesapja miatt, a felvételijét pedig elvágta a párttitkár (28:05). Egy állami gazdaságnál helyezkedett el, ahová katonai szolgálata után nem akarták visszavenni (30:25). Elmeséli, hogy egyszer nem fogadták el az aratási jelentését, mert nem írt bele hazug adatokat a túlteljesítésről (31:58). Szól katonai szolgálatáról, ami épp 1956 október végén ért volna véget, és ahol rádiósként teljesített szolgálatot (36:45). Beszél arról, hogy nem örültek az 1956-os forradalomnak, mert nem szerelhettek le, hanem készültségbe álltak (38:45), valamint arról, hogy el voltak készülve Zalaegerszeg megvédésére, de a szovjet túlerő miatt megadták magukat (41:45). Az ezredparancsnok "árulása" miatt a lakosság megvetette a katonákat (44:35). Visszatért a civil életbe, a textilgyárban helyezkedett el és esti iskolában érettségizett (47:08). Végül arról szól, hogy miként állt ellen a pártba való belépésnek, miként lett üzemvezető, és hogyan működött az üzem (51:02).

Az interjúalany 1924-ben született Kaplonyban (Románia) vagy környékén. Beszél gyermekkoráról, családjáról. (01:16) 1945-ben az interjúalanyt elvitték málenkij robotra. Beszél a tábori életről, a munkáról. (07:40) Elmondja, milyen volt egy átlagos munkanap a táborban. (11:06) Mikor hazatérhetett, először 6 hétig egy román gyűjtőtáborban raboskodott. (14:20) Újból beszél a gulágról. Sokat segített, hogy egyik testvérével és helyiekkel is egy táborba került, összetartottak. Elmondja, hogy a környékbeli civil oroszok is közel olyan rossz helyzetben voltak, mint a rabok. (17:00) Nyáron kolhozban dolgoztatták a rabokat, ott is nagyon rosszak voltak a körülmények, éheztek, de néha tudtal élelmet lopni. (20:48)

0:00 beszél a kálmándi svábok történetéről a XVIII. századi betelepítéstől kezdve 6:04 gyermekkor, családi háttér, tizedik gyermek volt, az édesapja négy és fél évig volt a fronton az első világháborúban 9:04 otthon egymással németül beszéltek, az édesapja a német óvoda után magyar iskolába íratták, de a világháború után románul kellett tanulniuk, majd 1940-től ismét magyarul 12:44 1944-ben összeszedték a katonaviselt embereket, és elvitték a földvári román lágerba, köztük volt a sebesült bátyját, aki meghalt a fogságban, 14:07 iskolába menet látta, hogy az oroszok körülvették a falut, ezt követően összegyűjtötték őket háromhavi élelemmel, és a vasúthoz meneteltették őket, ahol bevagonírozták őket, és deportálták a Szovjetunióba 17:32 a Donyeck-medencébe vitték őket, a vasúttól 15 km-re volt a láger, ahova meneteltették őket, ott szénbányában dolgoztak, majd őt áttették egy kőbányába 19:48 a ruháit el kellett adnia, a hidegben rövidnadrágban dolgozott, de végül felöltöztették, viszont nem fizették meg a munkájáért 22:19 egy másik bányában már kapott rendes fizetést, mesél a bányászmunkáról 26:05 1947 nyarán Magyarországra akarták őket hazahozni, mert nem tudták, hogy Romániához tartoztak, később pedig a románok nem fogadták vissza őket, ezt követően eltették őket egy másik lágerba, ahol egy földalatti bunkerban éltek 33:00 egy ló megdöglése miatt öt évet akartak rájuk sózni, de egy politikai tiszt megmentette őket 36:44 végül hazatért, megnősült, de elvitték 1950-ben katonaság helyett kényszermunkát 38:31 1960-ban jött a kollektivizálás 40:54 Ceausescu halála után feloszlatták a kollektívát, saját földje lett, és gazdálkodni kezdett