Rövid bemutatkozás után elmeséli, hogy az első iskolai osztályokat Belgiumba végezte(0:16), s ennek kapcsán kitér családja anyagi lehetőségeire(2:30). Ezután a 2. világháború emlékeit, főleg a légiriadókat idézi fel(4:45), majd arra emlékezik, hogyan menekítettek 80 fiatal leventét az orosz hadsereg elől(6:30). Beszél férje fogságba eséséről és a Szovjetunióba hurcolásáról(12:20). A következő részben munkahelyéről, a munkahelyi hangulatról szól(19:30), majd az 1956-os forradalom eseményeire tér át(21:16). A forradalom utáni megtorlások kapcsán visszakanyarodik a nyilasokhoz és a zsidók deportálásához(27:50). Felidézi, hogy jegyző férje hogyan tért ki a zsidók összegyűjtésére vonatkozó utasítás elől(30:16), majd újra az orosz katonákkal kapcsolatos emlékek kerülnek elő(37:20). Végül a polgári származásúakat ért hátrányos megkülönböztetéseket férje munkába állásának nehézségein keresztül illusztrálja(40:08).

Az interjúalany 1956-ban született Abán (Fejér megye). Elmondja a szüleitől, nagyszüleitől hallott történeteket a II. világháborúról. Egyik nagyapja elesett a Don-kanyarban, másik 1953-ig volt hadifogoly a Szovjetunióban. A család otthon maradt tagjai menekültek a front elől. (02:12) Szintén családjától hallott a Rákosi-korszakról, a beszolgáltatásokról, padlássöprésekről. (05:12) Az interjúalany apja hivatásos katona volt, anyja háztartásbeli. Négyen voltak testvérek. Kötelezően volt kisdobos, majd úttörő. Károsnak tartja, hogy a gyerekeket kommunista ideológiai nevelésben részesítették, de pozitív volt, hogy a gyerekek közösségbe kerültek. (07:56) Beszél a TSZ-ek működéséről. Már 12 évesen ott dolgozott nyaranta. (10:08) Kitanulta a festő-mázoló szakmát, sokat tudott maszekolni. Kötelező volt belépni a KISZ-be. Barátaival autóstoppal bejárta Lengyelországot. (10:02) Közveszélyes munkakerülésért félreértésből majdnem letartóztatták. Mint később kiderült, egyik barátja besúgó volt. (15:34) Beszél a fiatalok szórakozási lehetőségeiről, a rendőri intézkedésekről. A '70-es években kezdett lazulni a rendszer. (21:48) A KISZ- és párttitkárok a saját "területükön" kiskirályok voltak. (22:58) Beszél külföldi utazásairól, csencseléseiről. Kijevben látta a hatalmas szegénységet. (29:30) Beszél arról, hogyan próbálták elnyomni az egyházakat, a vallási életet. Az interjúalany apja katona volt, így tilos lett volna a család számára minden vallási tevékenység, de titokban gyakorolták hitüket. A '70-es évektől már nem üldözték olyan keményen a vallást, "megtűrt" lett az egyház. (32:58) Az interjúalany is hivatásos katona lett 1984-ben (lakhatási okokból). 1985-ben MSZMP tag lett, de semmilyen politikai munkát nem végzett. A rendszerváltoztatás idején a politikai tisztek voltak az elsők, akik "átálltak" az ellenzék oldalára. Az emberek többsége azonnali javulást várt, nem gondolták, hogy sokáig tart majd az átmenet. (36:02) A rendszerváltoztatás után rendőr lett, itt tapasztalta a társadalmi változás minden hátulütőjét. Az interjúalany is jobb életet várt, gyors életszínvonal-növekedést. (39:08)

Az interjúalany beszél a családjáról (1:07), második világháborús emlékeiről (3:25), tanulmányairól (5:29), pályaválasztásáról (6:52), a szocialista ifjúsági mozgalmakról (8:09), a helyi politikában való részvételéről, tanácsi tagságáról, pártba való belépéséről, tanácselnökségéről (13:40), a rendszerváltoztatás előzményeiről és a rendszerváltoztatásról (18:08), polgármesterré választásáról (19:40), a helyi fejlesztésekről, beruházásokról (20:00), végül a temetéseken vállalt szerepéről (22:50).