Az interjúalany beszél arról, hogy hogyan kellett apjának német származása miatt katonának állnia, és hogyan került szovjet hadifogságba. Mesél arról, hogy milyen hátrányok érik kulák és német származása miatt az 1940-es és 1950-es évek során. Beszámol az 1956-os forradalom során játszott szerepéről, illetve arról, hogy az ezt követő megtorlás során miként internálták Kistarcsára. Beszél a kiszabadulásának körülményeiről is, és arról, hogy milyen hátrányok érték ezt követően. 0:44--születés, iskolák, hogyan lesz az apja katona német származása miatt, illetve hogyan viszik el emiatt Oroszországba és Tiszalökre; 8:30--milyen hátrányok érik őt kulák és német származása miatt, és milyen munkát kapott így; 13:30--emlékei 1956-ról, hogyan értesül az eseményekről, hogyan szervezik meg a munkástanácsot és a nemzetőrséget, hogyan próbálja mérsékelni az indulatokat; 19:25--a november 4-i események, hogyan tartanak nála házkutatást és hogyan zárják börtönbe, illetve interják Kistarcsára; 27:55--kistarcsai internálása, milyenek voltak itt a körülmények, hogy bántak velük az őrök, milyen volt a beszélő; 37:0--hogyan engedik el őket végül, milyen hátrányok érték miután haza érkezett és hogyan szerzett útlevelet 43:20--milyen kitüntetéseket kapott

Az interjúalany beszél családjáról (0:25), illetve édesapjának I. világháborús olaszországi hadifogságáról (2:00). Édesapja fogságból való visszatérés után (5:45) rendszeres katonai szolgálatára és a II. világháborúra tér ki (11:35), majd arra, hogyan vitték el málenkij robotra (14:30). Beszél apja fordulatos szabadulásáról (21:12), a hazaút viszontagságairól, a hazatérésről (26:52). A háború utáni kemény évek viszontagságairól (36:58), és az 1953 utáni enyhébb viszonyokról is szól (41:33). Végül az 1956-os forradalomhoz kapcsolódó reményekről és a Kádár-korszakról beszél (42:06).

Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról, az akkori idők megélhetési körülményeiről (0:20), majd rátér az üveggyári munkára, az üzemi balesetekre és a miskolci ipar kiépítésére (4:00). Szól oktatásáról, az egyházi iskolák államosításáról, valamint arról, miért számított osztályidegennek és ezt hogyan tudta mégis kikerülni (08:40). Szól a kulturális élet megélénküléséről 1953 és 1956 között, a korábban reakciósnak tartott Szabó Lőrinc miskolci előadóestjéről (13:42). Beszél az 1956-os forradalom miskolci eseményeiről, a jó kezdeményezésről, de az ávósok meglincseléséről is, valamint arról, hogy egy anyuka még mutogatta is a fiának a holttesteket (18:50). A megtorlást is említi, így például Nagy Attila költő ítéletét és börtönbüntetését (21:50). Mesél egyetemi éveiről, a gyermekvállalásról és a továbbtanulásról (22:26), majd népművelői munkájáról és eredményeiről, illetve arról, hogyan lett szakfelügyelő (25:00). Visszatér 1945-ös élményeire, a cserekereskedelemre, a pincében való bujkálása (34:42). Végül arról is szól, hogy a lakásukban elszállásolt román pilóták a királyuk fényképét állították ki, valamint arról, hogy az egyik pilótának amputálni kellett a lábát (36:14).