Az interjúalany mesél árvaságáról, a II. világháborúval és a svábok kitelepítésével kapcsolatos emlékeiről és katonaéveiről. Elmondja, hogy milyen nehézségek árán sikerült továbbtanulnia és gépészmérnöki diplomát szereznie. Szól az Erzsébetvárosi Hadigondozottak Egyesületének tagjaként és elnökeként végzett tevékenységéről is. 0:27--születés, család, ki nevelte fel árvaságában, milyen volt az árva sors; 5:56--emlékei a II. világháborúról, milyen balesetek érték a gyermekeket a háború után hátramaradt lőszerek miatt, milyen nélkülözéseket kellett szenvedniük, milyen volt a háború utáni újrakezdés; 9:40--milyenek voltak az életkörülmények falun (fűtés, tisztálkodás); 11:25--milyen volt a II. világháború és a háború utáni világ; 18:22--milyen volt az oktatás a háború alatt, és hol tanult tovább a háború után, majd hol talált munkát ezt követően, hogyan lesz a svábok kitelepítése miatt teljesen árva; 21:38--mi történt a kitelepített sváb rokonaival; 28:59--katonai szolgálata; 32:57--emlékei az 1956-os eseményekről; 37:38--mit csinált a leszerelés után, hogyan tanult tovább az egyetemen a munka mellett; 38:25--az Erzsébetvárosi Hadigondozottak Egyesületének tagjaként és elnökeként kifejtett tevékenysége

Az interjúalany beszél családjáról és a két világháború közötti oktatásról (0:35), majd rátér a népi írókkal való kapcsolatára, fiatalkori baloldali gondolkodására (06:25). Szól az iskola államosításáról (10:22) és arról, hogyan lépett be a Nemzeti Parasztpártba (11:52). Beszél a népi kollégiumok alapításáról (17:36), működéséről (21:28), majd a megszüntetésükkel kapcsolatos vitákról (24:38). Szól a beszolgáltatásokról (26:00), elmesélve, hogyan vett részt ő is bennük (29:25). Beszél a hatvanas évek kulturális fellendüléséről (37:48), és végül a rendszerváltoztatásról (39:20).

Az interjúalany beszél családjáról, szüleinek korai haláláról és oktatásáról (0:00). Rátér arra, hogyan döntött a lelkészi pálya mellett, és beszél a Pápai Református Teológiai Akadémiára történt jelentkezéséről (1:37). Szól az államosításról, és arról, hogyan próbáltak meg ellenállni a bezárásnak, és hogyan tizedelték meg a hallgatók létszámát büntetésképpen (3:50). Említi, hogy osztályidegenség miatt a katonai szolgálatról elutasították, illetve azt, hogy milyen fizikai munkákat dolgozott (8:44). Szól arról, hogy munkásként világossá vált, hogy senki nem kedveli a Rákosi-rendszert. Beszél arról, hogyan védte meg őket Keleti Márton a filgyárban, valamint arról, hogyan akart új himnuszt íratni Rákosi (13:38). Beszél az egyház és a diktatúra viszonyáról Kádár és Rákosi alatt, említve, hogy a Rákosi-rendszer lelki megújulást indított el, mert döntésre kényszerített (20:33). Szól 1956-os tapasztalatairól és arról, hogyan változott meg az egyetemen a légkör a megtorlás után (23:34). Szól arról, hogyan utasított el egy beszervezési kísérletet (27:24), majd leírja a besúgók és az egyház viszonyát (31:47). Szól egy tatai lelkipásztor feltehető meggyilkolásáról (38:00), valamint értékeli 1956-ot és a bolsevik osztályharcot (38:50). Végül a rendszert átszövő korrupcióról szól (44:25).