1944 és 1945-ben a Dunántúlra kellett mennie, a háború miatt. Ennek okairól mesél (0:24). A szárazajtai Maniu gárdisták által elkövetett gyilkosságokról is szót ejt, elmeséli a kegyetlenkedés okait, körülményeit(2:42). Amikor Dunántúl (Őrihodos) felé vonultak, Hajdúhadházánál és Debrecennél óriási bombázásba keveredtek, ezen légitámadás menetét mondja el(5:08). Végül Komáromon keresztül jutottak el Őrihodoshoz(8:03). 1945 októberében indultak haza Erdély felé, nyitott vonatkon(9:30). Az orosz katonák amerre jártak raboltak, fosztogattak, szinte mindig részegek voltak(10:01). Jól emlékszik Horthy István halálára és Adolf Hitler öngyilkosságára(11:54). A háború után megpróbált inasként elhelyezkedni, 3 évig végezte az inasmunkát(12:47). Az inasmesterség ről is mesél, ezzel kapcsolatban mond el hosszabb-rövidebb történeteket(14:28).1946-47-ben órisái szárazság tombolt Háromszéken. Messze Aradra jártak el az emberek gabonáért(20:10). A román hadseregben szolgált, sokszor összeverekedtek a románokkal. De nem lázadoztak, mert tudták, hogy kisebbségben vannak. A román hadseregről mesél személyes történeteket(23:08).A TSZ-esítés mindenkit érintett. Sala József 1957-be be is lépett a TSZ-be(kollektívába). A normáknak meg kellett felelni. A TSZ-ek működéséről is beszél(27:50).A TSZ-ből ki akart lépni, de nem engedték el. Pedig lett volna munka szabósegéd munka Sepsiszentgyörgyön(33:45). De 1969 novemberében sikerült otthagynia a kollektivát(35:23).

Az interjúalany beszél születéséről, és arról, hogy gyermekkorában nagy beteg lett a mandulájával (0:00). Beszél sommás szüleiről, arról, hogy nagyapja nem szerette az urakat, és megütötte az intézőt, valamint arról, hogy miként kísérték el a szüleiket (1:35). Szól arról, hogy nagyon beteg lett a lába és mankóval kellett járnia (7:35). Egyik nap egy mellette elhaladó úri kocsin ülőket leköpött, mire az úr felvette és elküldte kórházba (10:00). A kórházban hárman aludtak egy ágyban, de gyorsan megműtötték (13:05). Szól a háború utáni jegyrendszerről, és arról, hogy lányok hajsütését vállalta piszkavassal, hogy pénzt keressen (16:52). Beszél a megszállásról, arról, hogy akkoriban gomba helyettesítette a húst, az intelligens német katonákról és az erőszakoskodó oroszokról, valamint az ukránokról. Az oroszok elől két másik lánnyal egy hordóban bújtak el (19:34). Szól arról, hogy a háború után a nincsteleneket ki akarták telepíteni a svábok helyére a Dunántúlra, ami nem nagyon tetszett a családnak, de belekényszerültek. Nagyon szomorú volt, ahogy még egy ideig ott laktak velük együtt azok, akiket kitelepítettek. De öt évvel később mindenki vissza tudott költözni a saját lakásába. Csendőr nagybátyjáról is beszél, aki bújkált a háború utáni időkben (23:57). Végül oktatásáról, művelődéséről szól, arról, hogy a párttitkár is örült annak, mennyire jól tudja az oroszt, valamint férjével való megismerkedéséről szól (31:48).

Az interjúalany beszél családjáról (0:25), illetve édesapjának I. világháborús olaszországi hadifogságáról (2:00). Édesapja fogságból való visszatérés után (5:45) rendszeres katonai szolgálatára és a II. világháborúra tér ki (11:35), majd arra, hogyan vitték el málenkij robotra (14:30). Beszél apja fordulatos szabadulásáról (21:12), a hazaút viszontagságairól, a hazatérésről (26:52). A háború utáni kemény évek viszontagságairól (36:58), és az 1953 utáni enyhébb viszonyokról is szól (41:33). Végül az 1956-os forradalomhoz kapcsolódó reményekről és a Kádár-korszakról beszél (42:06).