0:00 gyermekkor, 1967-ben intézetbe került, mert a szülei osztályidegenek voltak, édesapja nemes volt, édesanyja cigány, a szülei házasságát nem nézték jó szemmel 6:15 felidézi az intézeti időket, nehéz idők voltak, a lányokat többnyire prostitúcióra kényszerítették 8:41 ő kis korában került az intézetbe, ezek börtönszerűek voltak, verték a gyerekeket folyamatosan 12:18 minden nap fél hétkor kellett kelni, általában üvöltéssel ébresztették a gyerekeket, a rendszer nem engedte, hogy jót tegyenek a gyerekekkel, a társadalom szemetévé tették őket 14:23 középiskolába nem mehetett akárhova, mert osztályidegen is, és cigány is volt, ennek ellenére akkoriban nem volt viszály a cigány és a magyar gyerekek között 18:39 kisdobos és úttörő is volt, manapság ez nagyon hiányzik a fiatalokból 20:44 a KISZ a középiskolában volt, a zenés estek voltak a legjobbak, de a politika nem érdekelte 21:11 kötelező volt a sorkatonaság számára, ahol egészségügyi katona volt, a szabályok nagyon szigorúak voltak, amelyeket minden áron betartottak, voltak Oroszországban is hat hónapot 24:23 Péli Tamás műtermében találkozott először a festészettel 26:55 később épületszobrász lett 29:04 a rendszerváltoztatás jót és rosszat is hozott, a 80-as évek több publicitást tettek lehetővé a roma művészek számára

0:00 családi háttér, gyermekkor, egy kispolgári családból származik, a család Pápára költözött a gazdasági világválság miatt 3:53 mesél a pápai zsidó közösség életéről 5:35 a pápai gettót 1944-ben állították fel, a környező falvakból is ide hurcolták a zsidókat, mesél a német megszállásról 7:09 őt munkaszolgálatra hívták be, ami saját bevallása szerint számukra az életet jelentette, mesél a körülményekről, amelyek jobbak voltak a sorstársaiknál 8:31 őt Kőszegre hívták be, majd gyalog átvonultak Szombathelyre, ahol hónapokig voltak, ott nem érte őket semmilyen bántalmazás 10:10 ők a légitámadások utáni mentésekben dolgoztak, a családjával a deportálásig tudta tartani a kapcsolatot 12:35 1944 novemberének első napjaiban átvezénylik a századukat Ausztriába, mesél a kiugrási kísérlet napjairól 15:46 gyalog mentek a magyar határig, Mosonmagyaróvárig, ott a szerbiai munkaszolgálatosokat látták, akik sokkal rosszabb állapotban voltak, mint ők 18:03 Németországban meneteltették őket, de ott már kegyetlenkedtek velük, egy pápai ismerősét pl. agyonverték; az élelmezésük drasztikusan romlott 20:41 1944 decemberében egy munkatáborba viszik át, ott töltöttek négy és fél hónapot, síneket, farönköket cipeltettek velük, az élelmezés valamivel jobb, de kevés volt, mesél a lágerkörülményekről 24:14 szökésre nem tudtak gondolni, mert csíkos rabruhában voltak, és nem volt helyismeretük sem 25:33 az étrendjük részben kenyérből, zöldségfélékből álló levesből állt 26:28 a front közeledtével a tábort feloszlatták, a tábor egyik fele gyalog indult el, a másik fele meg vonattal, őket München közelébe vitték 28:45 Dachauba viszik őket, április elején kerültek oda, nem csináltak semmit, de nem volt élelem se, április végén vonatra rakták őket, és elindultak, de megállítják őket ápr. 28.-án, mondván, hogy vége a háborúnak, de akkor még nem volt vége a harcoknak 31:16 sok gyalogoltatás után egy fennsíkon letáboroztatták őket, gépfegyveres őrséggel, de ekkor már sok volt a szökés, ők is megpróbálták 34:40 végül 1945. május 1.-én szabadultak meg, mikor az amerikai tankokkal találkoztak 35:39 a hazatérésre nem volt azonnali lehetőség, ő kórházba került, csak szeptember 1.-én indult el haza, a családja sorsáról egy ismerősön keresztül értesül 37:10 mesél az élet újrakezdésének nehézségeiről, és az óriási inflációról

Az interjúalany beszél a családjáról (0:20), édesapja orosz hadifogsággal kapcsolatos élményeiről (0:50), édesapja hazatéréséről (8:16), a svábok kitelepítéséről, és arról, hogy a családot azért nem vitték el, mert magyarosították a nevüket (11:32). Mesél arról, hogy nem volt jellemző, hogy a svábok helyére betelepültek más emberek (15:07), arról, hogy milyen volt a magyarok és a svábok együttélése (16:24). Beszámol arról, hogy a sváboknak általában volt szakmájuk (18:48), kitér az ötvenes évek terrorjára, a kulákok meghurcolására, a jegyrendszerre, a kenyérért való sorban állásra, a beszolgáltatásra (19:20). Beszél végzettségéről, munkájáról (27:30), a ’60-as évek hétköznapjairól, a politikához fűződő viszonyáról (28:03), a Kádár-korszak és a mai rendszer összehasonlításáról (29:52), majd visszatér a munkájára (31:03), végül pedig a rendszerváltoztatással kapcsolatos véleményét is kifejti (33:10).