Az interjúalany fiatalságának éveiről beszél, amelybe beleszólt a történelem. Az interjúból elénk tárul az 50-es évek börtönvilága, az 1956-os rákoscsabai nemzetőrség tevékenysége, valamint az 56 utáni megtorlások úgy, ahogy mindezeket ő belülről átélte. Az interjú elején beszél gyermekkoráról, iskolaéveiről és a rákoscsabai cserkészmozgalomban játszott szerepéről (0:00-3:00). Első letartóztatásának kürülményei, az ÁVO börtönében töltött időszak 1954-56 között (4:10 - 10:00). Kiszabadulásának körülményei a börtönből 1956-ban (10:00-től). Jelentkezése a rákoscsabai nemzetőrségbe (13:00), feladatai nemzetőrként 1956 novemberében (13:50). Közben kitér a budapesti belvárosi forradalmi eseményekre is (18:00-20:00). Részletesen elbeszéli a szovjet csapatok rákoscsabai megjelenését november 4-én, és a naphoz kötődő rákoscsabai eseménysort, amely miatt később ő is az 56 utáni megtorlások elszenvedője lett. (20:00-26:00). Beszél a letartóztatásának körülményeiről, a tárgyalásról és az ítéletről, valamint arról a kilenc évről, amit börtönben töltött 1956 után (26:00-33:00). Az interjú végén értékeli 1956 jelentőségét és benne a saját szerepét.

Az interjúalany életének legfontosabb állomásai felsorolva(0:16).1946-ban született Zalaszabarban. Felmenői kisiparosok voltak, gyerekkorát is itt töltötte. Erről mesél(0:47).Pannonhalmára került gimnáziumba, mivel azédesanyja papnak szánta. De tanulmányait nem tudta befejezni, mert édesapja meghalt és dolgoznia kellett(bányászként). Erről és az iskoláiról mesél(2:59).A sport mellett nem hagyta abba a tanulást - technikusi oklevelet szerzett. Családot is alapított(6:38).Bekrült az ifjúsági mozgalmakba is, bár nem politikai okok miatt - 1969-ben KISZ titkár lett. Erről mesél(7:29).Az interjúalany a szakmájáról és élete további alakulásáról mesél(8:30).1972-ben munkásőr lett, bár ebben sem a politikai okok domináltak. Csupán a rendfentartás miatt tette - erről mesél(11:05).A bányászszakma veszélyes munka, figyelembe kell venni az idősebb vájárok tapasztalatait. Erről adja elő személyes történetét Gombkötő Kálmán(13:28).1980-ban NSZK-ban járt, Vesztfáliába kapott egy bányában munkát - ott rá is akarták beszélni arra, hogy disszidáljon(17:23).Itt, az NSZK-ban összetűzésbe keveredett egy német küldöttség vezetőjével(20:09).Az interjúalany a KISZ-es feladatairól és más szociális munkáiról mesél(24:14).A rendszerváltoztatást mint munkásőr élte meg, ennek ellenére részt vett a dorogi munkásőrség leszerelésében is(31:10).A rendszerváltoztatás után megkérte a város vezetősége, hogy vállalja el a helyi polgárőrség vezetését - de nem vállalta el(35:15).Katona nem volt, mivel 16 éves kora óta családfentartó volt. Így egy 3 évig fizetendő adóval váltotta ki a katonai szolgálatát(37:02).1956-al kapcsolatban megemlékezik a katonai eseményekről, melyek a szülőfaluja közelében zajlottak(38:20).

Az interjúalany azok között a szép, fiatal lányok között volt, akiket 1945. február 13-án elvittek a felvidéki Hetényről, hogy a nyilasok "egészséges, magyar anyákként megőrizzék" őket. Röviden szól családjáról, földjükről, Hetény lakosságáról (0:50), majd rátér arra, hogy miként fogadta a felvidéki magyarság a bécsi döntést (3:10). A háború során német katonákat is elszállásoltak, az oroszok pedig kétszer is elfoglalták a falut (4:30). Szól arról, hogy február 13-án elvitték huszonhárom társával együtt a nyilasok (7:20), és először Érsekújvárra szállították őket, ahol cetliket dobáltak ki az ablakon, ha megtudtak valamit. A szülők összegyűltek tiltakozni, mire az egyiküket agyonlőtték. Szökni is próbáltak, de visszaterelték őket (10:22). Innen a szétlőtt Bécsen át egy német táborba vitték őket (13:05), ahol "önkéntesként" kezelték őket, román, lett, német lányokkal együtt. Katonaruhában jártak és zsoldot kaptak (14:48). Beszél a tábor mindennapi életéről, a propagandáról, a munkákról, vagy arról például, hogyan mentek a fényképészhez (17:45). Szól a háború befejezéséről: egy közeli pajtába vezényelték őket, hogy átvészeljék a háborút (24:40). Beszél a Vöröskereszt segítségéről, megtudták, hol vannak komáromszentpéteri magyarok, így csatlakoztak hozzájuk a hamburgi táborban (28:08). Szól arról, hogyan fogadták őket Hetényben, mikor hazatértek (29:50). Elmeséli, hogyan találkozott kaukázusi orosz katonákkal, még mielőtt elvitték volna (32:02). Szól a szlovák partizánokról(35:00), majd a kitelepítésekről (36:00) és a szövetkezetesítésről (38:00). Szól a katonai szolgálatról, hadifogságáról, és arról, hogy hazatértében összeverekedett egy orosz katonával (43:00). Visszatér a táborban megismert különböző nemzetiségű lányokra (45:00), és felidéz német indulókat, amiket ott kellett megtanulniuk (48:20).