Szombathelyen született, de hamar Budapestre költöztek, szülei a Dreher sörgyárban dolgoztak. Az interjúalany a szülei sorsáról, életéről mesél(0:30).1937-ben kezdte tanulmányait Szolnokon. A továbbiakban a gimnáziumi és teológiai tanulmányairól mesél(2:04).1956-ban a Rajk László temetése napján tartotta meg esküvőjét. Ezzel kapcsolatban elmeséli az 1956-os forradalommal kapcsolatos személyes történetét(4:15).1958-ban megpályázott egy garai lelkészi állást - erről, a MÚK(Márciusban Újra Kezdjük) mozgalomról és az '56 utáni új karhatalomról meséli el személyes élményeit(8:17).Garaán 1964-ig dolgozott, miután kiszabadult a Munkásőrség karmaiból. Itt a második világháború után az elszakított országrészekből elűzött reformátusok nagy számban jelen voltak(18:43).A református egyházközigazgatás alapján Csátalja is a Garához tartozott, az interjúalany ide is gyakran ellátogatott, sőt még itt is gazdálkodott. Ezzel kapcsolatban mesél a TSZ-esítésről is(20:11).1964-ben eljött onnan és Székesfehérvárra ment, ahol már világi pozícióba nevezték ki(gabonarevizor).Ezt 1970-ig töltötte be(23:47).A székesfehérvári MDF egyik alapítója volt, korábban nem volt párttag. Az MDF-ből akkor lépett ki, amikor Csurka Istvánt kizárták a pártból(26:10).Az interjúalany elmesél egy történetet, ami egy állambiztonsági besúgóról szól(28:12).Ehhez kapcsolódóan a megfigyelésekről is mesél(30:18).Az interjúalany személyéől adódóan a történelmi egyházak elnyomatásáról is beszámol(32:45).

Az interjúalany beszél háborús gyermekkoráról, mikor a pincében való bújkálás inkább játéknak tűnt (0:25). Szól arról, hogy 1947-ben, a lakosságcsere során nem kívántak áttelepülni Csehszlovákiába. Elkerült azonban a sátoraljaújhelyi szlovák iskolába (1:24). Tanulmáynait a budapesti tanítóképzőn folytatta, ahol viszont Csehszlovákiából kitelepített magyarok tanították őket (4:45). Budapesten élte át az 1956-os forradalmat, a Köztársaság téri kollégiumban. Látták, hogy lövik szét a teret. Később a nevelők átvitték őket az Orczy útra, hogy biztonságban legyenek (6:25). A Kádár-korszak elején nagy volt a bizonytalanság, például abban is, hogy mi lesz a szlovák kisebbséggel (9:30). Visszatértek az iskolába, ahol nagyon színes volt a magyar és szlovák kulturális élet (10:40), majd elkezdett dolgozni, és 1961-től szülőfalujában, Bükkszentkereszten tanít (11:30). Szól a helyi szlovák közösség elmagyarosításáról, ami a millenium környékén kezdődött (14:24), majd a szlovák népszokásokról, ételekről, valamint a nyelv megőrzéséről, korábban a magyar nyelven való megszólalásért kapott iskolai büntetésekről (16:40). Viszzatér a Rákosi-rendszer terrorjára és mindennapi életére. Az úttörőmozgalomról, a személyikultuszról, a kommunista propagandának rájuk, mint iskolásokra gyakorolt befolyásáról is szól (20:38). Végül a rendszerváltoztatás hatásairól, annak elmaradásáról, valamint a pedagógus és a rendszer viszonyáról beszél (26:00).

Az interjúalany mesél a gyermekkorában végzett napszámosmunkáról, a leventemozgalomról és a II. világháborúval kapcsolatos emlékeiről. Elmondja, hogy hogyan sikerült megúsznia, hogy az orosz katonák Szibériába küldjék, illetve, hogy beszervezzék besúgónak. Szól az 1956-os helyi eseményekkel kapcsolatos emlékeiről is. 0:19--születés, gyermekkor, szülei; 2:55--hogyan lett cseléd gyermekkorában, mit dolgozott napszámosként; 6:56--emlékei a Levente Mozgalomról; 9:12--emlékei a II. világháborúról és az orosz katonákról, milyen munkákra akarták beszervezni az oroszok; 26:20--emlékei az 1956-os helyi eseményekről, és unokatestvéréről, aki disszidált; 29:48--véleménye a rendszerváltoztatásról