0:30 családi háttér 3:05 az édesapja harcolt az első világháborúban, fogságba is esett 4:30 a II. világháborúban már nem harcolt az édesapja, a zsidókat a lakásukban telepítették, ami gettó lett, és egy zsidó lakásba költöztették őket, a gettóban megpróbálta megkeresni a volt osztálytársait, ők nem élték túl a háborút 6:52 a német megszállás idején német katonák laktak a házukban, később oroszok is 9:03 Gyöngyös első bombázására emlékezik vissza, váratlanul érte őket, de az otthonuk környezetét nem érte találat 10:41 az orosz katonák november 19.-én jöttek be, két orosz katona meg akarta erőszakolni őt és a nővérét, de megmenekülnek, később házkutatást is tartottak, a katonák egy kisebb kórházat is berendeztek a házukban, a helyi doktornő a nővére kisfiát is kezelte 15:58 a front elvonulása utáni látvány félelmetes volt, döglött lovak és rombolás volt mindenhol 19:15 a férfiakat összeszedik munkára az orosz katonák, kisegítő munkára, ebédért cserébe, a háború után nagyon nehéz volt élelemhez jutni 22:58 az iskoláiról beszél, általános iskolába, majd polgári leányiskolába járt, később varrni tanult 25:09 a férje önkéntes katonaként a debreceni repülősökhöz vonult be, egy sebesülés miatt végül irodai honvéd lesz, később amerikai fogságba kerül 30:00 kezdetben 12 évig egy szobakonyhás lakásban éltek, de később, amikor a bányánál dolgoztak, akkor egy jobb lakást kaptak 32:05 varrodai munkát végzett a házasságuk után, eleinte otthon, később a ruhaipari szövetkezetben 33:58 az 56-os eseményekre emlékezik vissza, látott könyvégetést is, de ennél komolyabb harcokat nem említ, a forradalom előtti és utáni idők nem különböztek az életminőség szempontjából 36:29 két fizetésből lehetett csak kijönni, a férje plusz munkákat is vállalt, 1972-ben tudták megvenni az első autójukat, az üdüléseket beutalókkal oldották meg

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, oktatásáról (0:33) és felsőfokú tanulmányairól (2:34), illetve kitér arra, hogyan lehet történelem tanárként objektívan tanítani a megélt történelmet (3:56). Hangsúlyosan szól az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeiről, valamint elemzi a felelősség kérdését az eseményekkel kapcsolatban (7:04). Szól az 1956 utáni iskoláról (15:40), majd a rendszerváltoztatást és abban játszott szerepét elemzi (18:23). Végül az iskolai színjátszásról (29:04), és elismeréseiről, díjairól (32:05) beszél.

Az interjúalany beszél szüleiről (1:26), a Horthy-korszakról, arról, hogy édesapja egy királypárti professzornál kellett megvédje a doktoriját (3:13), a család második világháborús emlékeiről, nagybátyja haláláról (5:18), a háború utáni adminisztratív változásokról (6:50), édesapja eltávolításáról a munkahelyéről (9:02), 1956-os emlékeiről, arról a felröppent hírről, hogy a Dunántúlt el fogják csatolni (10:06), az 1956-os megemlékezésekből (10:58), a KISZ keretein belül folytatott munkákról (12:25), a megfigyelésekről, besúgókról (13:22), arról, hogy X-es, vagyis osztályidegen volt (14:02), tanulmányairól, munkájáról (14:44), festőművészi pályafutásáról (19:05), a kortárs képzőművészeti kiállításokról, alkotásokról (20:20), a galerikről, ifjúsági klubokról, szórakozóhelyekről, mozikról (22:16), a rendszerváltoztatással kapcsolatos elvárásairól, és annak megvalósulásáról, a kulturális élet stagnálásáról (26:03), a rendszerváltoztatás hatásairól személyes életére, a határon túliakkal való kapcsolattartásról, kiállításairól, terveiről (28:08).