Az interjúalany 1934-ben született Nagymágocson (Csongrád megye). Beszél családjáról, gyermekkoráról. Szülei parasztok voltak. (04:34) Elmondja II. világháborús emlékeit. Átélt több bombázást. (09:40) Beszél az 1944/1945-ös tanévről, az országban végbemenő változásokról, a front közeledtéről, a szovjet megszállásról. Az orosz közkatonák, ha a tisztek nem ellenőrizték őket, loptak a lakosságtól. (17:32) Beszél a háború után az iskolák újraindításáról. (21:18) Kollégiumban tanulhatott tovább. 1948-ban átalakították az iskolarendszert, általános iskola után gimnáziumba került, végül áthelyezték a Szentesi Leánykollégiumba, Ahol leérettségizett. (23:50) Nem vették fel egyetemre, mivel családja kommunistaellenes volt. (26:02) Beszél a Rákosi-korszakról, a beszolgáltatások menetéről. (33:22) Az interjúalany tanyasi iskolában kezdett képesítés nélkül tanítani a Szentesi járásban. (37:16) Hamarosan Magyartésre került, ott tanított öt évig. Közben férjhez ment. Folyamatosan keresték férjével a jobb helyeket. A nagyszülők betegeskedtek, ezért Petőfiszállásra költöztek, itt kaptak állást is. Férje sajnos hamarosan elhunyt. (40:34) Elmondja a tanítás menetét az osztatlan képzésű tanyasi iskolákban. (44:46) Beszél a tanyasi iskolák megszüntetéséről. A tanítók és a szülők is felléptek az intézkedés ellen, sikertelenül. (48:28) Az iskolákban utasították a tanárokat, hogy beszéljék le a gyerekeket arról, hogy hittant tanuljanak, de ennek általában nem tettek eleget, a szülőkre hagyták a döntést. (51:56)

Az interjúalany beszél gyerekkoráról, arról, hogyan lett végülis katolikus vallású, és hogyan ment át a katolikus iskolába. 1945-ben Ausztriába menekült, majd 1946-1952 között az orvosi egyetemre járt. Végzés után gyerekgyógyász akart lenni, de szülésznőnek kényszerítették (0:00). Beszél házasságáról és gyermekeiről, a családi életről (4:55). Beszlé gyermekkorának szép világáról, a Horthy-korszakról, az akkori polgári világról. A család és a társadalom életében sokkal nagyobb szerepet játszott a szeretet (8:40). Szól arról, hogy a hitéletet hogyan próbálta lerombolni a Rákosi-rendszer, például hogyan néztek szét az ő lakásukban is feszületet keresve (11:15). Visszatér családjának harmonikus viszonyára a két világháború között (13:25), majd elmeséli, hogy egy véletlen döntése hogyan mentette meg a biztos haláltól, amikor a várost bombázták (19:15). Szól a Rákosi-rendszer erőszakszervezeteiről (22:20), majd arról, hogy a rendszerváltoztatás során elmaradt a számonkérés (24:22). Beszél arról, hogy tizenkét éve rákbeteg, arról, hogy az Úristen segítségével megnyugvással tudja fogadni, valamint szól a fiatalokhoz a kereszténység fontosságáról (26:20). Rátér arra, hogy édesapja katonai szolgálatot teljesített a II. világháborúban, és a nyugatra hátrálás során a családját is magával vitte Ausztriába (30:15). Végül az 1956-os debreceni eseményekről szól, például arról, hogy a megszálló orosz parancsnokok feleségei a klinikán szültek, valamint arról, hogy a forradalom napjaiban a rektor tanítási szünetet rendelt el (34:38).

00:05-04:09 - család, körülmények, oktatás, 04:10-07:39 - zsidóság, mezőgazdaság, 07:40-15:05 - II. világháború, '56-ig, infláció, bombázás, katonaság, 15:07-18:17 - Szovjet megszállás, munkatáborok, kulákság felszámolása, mindennapi élet, 18:18-28:49 - TSZ, államosítás, rádió, Rákosi rendszer, 28:50-32:12 - házasság után, munka, mezőgazdaság, vallás, 32:22-42:59 - utazás, TSZ, oktatás, munka