Az interjúalany beszél a családjáról (0:35), tanulmányairól (4:42), a második világháborúról (6:38), a zsidók üldözéséről (9:48), katonai szolgálatáról (12:30), majd visszatér a zsidók meghurcolására (19:40), a TSZ-ekről, téeszesítésről (27:58).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a II. világháborúval kapcsolatos emlékeiről, a frontról szörnyűségeket mesélő hadtápos német katonák bekvartélyozásáról (0:24). Rátér arra, hogy milyen érdekes volt gyermekszemmel a bombázás vagy egy légiharc (2:45). Szól arról, hogy édesapját kirúgták a háború után, valamint arról, hogy korábban egy gyereklány segített náluk a háztartásban, aki 1945 után sokat segített, például, hogy felvegyék iskolába (4:10). Szól arról, hogy - mint akkoriban rengetegen - vegyész szeretett volna lenni, és végül az újpesti SZTK-nál lett volna erre lehetőség, ám az utolsó pillanatban a szájsebészeten kapott mégis állást. Megkedvelte a fogászatot és többszöri felvételi után végül egy 56-os disszidált helyére vették fel (6:00). Beszél az 1956-tal kapcsolatos emlékeiről: a katonás rendben szotyizó orosz katonákról, illetve arról, hogy a honvágy visszafordította disszidálási kísérlete közben (8:50). Beszél arról, mennyit segített neki fogorvosként a korábbi asszisztensi gyakorlat, valamint szól a Kádár-korszak sikeres foglalkoztatás-politikájáról, de hozzáteszi, hogy a puha diktatúra sokat ártott, hiszen nem egészséges, ha valaki a semmittevésért is pénz kap (10:40). Beszél nagyszüleiről, a Liszt Ferenccel együtt négykezesező nagyanyjáról és a századforduló környékén meggazdagodott nagyapjáról, Bauer Ferencről, aki megalapította Deákvárat, amit Vác Rózsadombjának szánt (12:50). Szól a Horthy-korszak jólétének paradox oldalairól, valamint arról, hogy Deákvár alapítójának lányának lenni inkább rossz pontnak számított a diktatúrában (19:30). Beszél a Deákvárat Vác többi részétől elválasztó különbségről és a hasonlóságokról (21:55). Beszél a Rákosi-rendszerről, a rádiók elkobzásáról 1945 után, valamint az iskolák államosításáról (23:30). Szól arról, hogy határozottan megkönnyebbült a mindennapi élet már Sztálin halálától kezdve (25:45), valamint az iskolában folyó ideológiai átképzésről (30:45). Végül Deákvár jelenéről és jövőjéről szól, valamint arról, hogy származása ellenére sem érezte soha, hogy Deákvár az "övé" lenne (41:22).

Az interjúalany elmeséli, hogy hogyan lett pilóta a II. világháború előtti magyar katonaságban és milyen harcokban vett részt a háború folyamán. Elmondja, hogy hogyan esett a jugoszláv partizánok, majd ezt követően a szovjetek fogságába és hogy milyen volt a hadifogság. Végül elmondja, hogy a hadifogságból hazatérve hogyan lett újra katona és miként élték meg az 1956-os eseményeket a Taszári laktanyánál. 0:12--születése, családja, iskolái, milyen szakmát tanult és hogyan tanult meg repülni; 3:26--hogyan vonult be hivatásos katonának, milyen volt a kiképzés, hogyan lesz harci repülős, milyenek voltak a körülmények a katonaságban; 6:59--hogyan került a német repülős alakulathoz, milyen küldetésekben vesz rész a háború folyamán, milyen volt az ellátás; 13:0--visszatérése a magyar egységekkel, milyen harcokban vett részt a Szent László hadosztály tagjaként, hogyan sérült meg; 17:30--hogyan menekült sérültként a front elől és fogják el őt, illetve társait a nyilasok, mint állítólagos katonaszökevényeket; 19:36--hogyan fogják el a jugoszláv partizánok, milyen feladatot kaptak itt a partizánoktól, és hogyan áll ő is a partizánok közé; 23:0--milyen sérüléseket szerzett a háború alatt; 26:0--hogyan tér vissza a háború végén és hogyan kerül hadifogságba, majd hogyan szállítják el a Szovjetunióba kényszermunkára; 30:16--milyen volt a táborban az ellátás, milyen volt a helyzete fogolyként, hogyan próbált többször is megszökni; 38:39--hogyan tért haza a hadifogságból, mit csinált miután hazakerült, milyen munkákat kapott; 41:00--hogyan került vissza a katonasághoz; 43:25--hogyan élik meg az 1956-os eseményeket Taszáron a katonai bázisban; 50:0--a veterán repülő szövetség