1929-ben Salgótarjánban született, gyermekkora itt is telt, bár akkor még sokkal szebb volt a város(0:13). Ide járt általános iskolában, ahol a nagyapja volt az igazgató(2:02). A helyi gyár kaszniójában már a '30-as években is jazz zene szólt - erről mesél az interjúalany(2:48). Az általános iskolai 4 osztály után gimnáziumba ment, de 2 osztályt az első bécsi döntést követően visszacsatolt Losoncon tanult, majd édesanyja 1943-ban a nagyváradi hadapródiskolába iratta be(5:14).A szovjetek elfoglalták Nagyváradot, ez után nem sokkal hadifogságba esett. Sokáig az osztrák hegyekben bújkált. Csernok Gyula az akkori hangulatról és eseményekről mesél (7:08). Akkoriban már elkezdett verseket írni, ezzel ma sem hagyott fel(12:48). A hadapródiskola körülményeiről valamint arról beszél, hogy az interjúalany személyesen hogyan élte meg ezt a szigorú légkört(12:20). A hadapródiskolában több harcáaszti tantárgya volt, de az interjúalanyban a leginkább a lovaglás maradt meg. Erről beszél(19:04).1945 decemberében ment haza, ekkoriban nagyon ügyelt arra, hogy a szovjetek el ne kapják(20:53). A salgótarjáni acélgyárban dolgozó barátja édesanyjánál, gyakorlatilag mint magántanuló végezte el a hátra levő iskolai tanulmányait. Erről mesél az interjúalany(22:22). 1947-ben érettségizett le, majd a jogi egyetemre iratkozott be. A jogi pálya felé való fordulásáról hallhatunk egy személyes történetet(25:49). Az egyetem elvégzése közben az acélgyárban dolgozott - ezzel párhuzamban Csernok Gyula egy vizsgára való felkészülését is megosztja(28:58). A jogi egyetem elvégzése után, 1952-ben az acélgyárban, mint jogtanácsosként szeretett volna elhelyezkedni. De doktorrá csak 1956 után avatták, majd ez után fogalmazóbíróvá nevezték ki(32:50).Több településen, végül 1979-ig, 10 éven keresztül Vácon volt bírósági elnök. Aztán a Pest megyei bíróság elnöke lett. A korabli bíráskodási viszonyokról is beszél az interjúalany(36:50). A '80-as évek elején már cikkeket írt különböző jogi folyóiratokba - főként pszichológiai szempontból vizsgálta a tárgyalt jogi eseteket(39:21). Gondolkodását "reformerként" határozta meg(40:58). 1990-ben ment nyugdíjba, a rendszerváltoztatás közepette(42:08). Tanszékvezető felkérte arra, hogy vezessen specilális kollégiumot. Ennek a történetét meséli el(42:35).

Az interjúalany beszél II. világháborús élményeiről, amit Szombathely közelében élt meg (3:15). Később rátér diákéveire, házasságára (12:37). Később beszél az 1956-os forradalomról (16:33). Férjét megbízták Nigéria térképének elkészítésével. E célból tett utazásukról, az ottani tapasztalatokról hosszan beszél (19:27).

Az interjúalany beszél családjáról, a Felvidék visszacsatolásáról, és azt azt kísérő örömünnepről (0:21). Szól arról, mit jelentett a felvidéki magyarság számára, mikor 1945-ben ismét visszakerültek Csehszlovákiához, és arról, hogy édesapja kihúzatta a nevét a szlovák iskolából, ami után megbélyegezték a családot (3:25). Részletesen leírja, hogyan telepítették ki apját és bátjyát, és hogyan próbálta megmenteni őket a községi orvos (5:55). Szól arról, hogy édesapja miként kerültek egyfajta modern "rabszolgavasárra", aminek révén egy cseh gazda birtokára kerültek ingyen dolgozni (10:15). Az interjúalany később felkereste a községi orvos családját (9:05). Szól arról, miként tartották a házukban házkutatást a csehszlovák hatóságok, és arra, hogyan kerültek Magyarországra (15:28). Rátér a Rákosi-rendszer értékelésére valamint az 1956-os forradalom eseményeire (22:30). Szól a Kádár-korszak lehallgatásairól, az egyházi szereplők megfigyeléséről (24:40), valamint arról, mit jelentett 1956 Győrben és a határsávban (26:05). Rátér a békepapság értékelésére, az egyház fennmaradásának kompromisszumára (29:30). Szól arról, hogyan szervezett szülőfaluja megemlékező rendezvényt a kitelepítések emlékére, és arról, hogy ő derítette fel az összes ottani család mai lakhelyét (32:05). Végül arról szól, hogyan fogadták a felvidéki kitelepítetteket Csobánkán (34:15), majd arról, hogy őt is majdnem börtönbe csukták az 1956 utáni megtorlások során (36:50).