Az interjúalany 1940-ben született, gyerekkorában tanyán élt. 5 évesen élte meg a front átvonulását. A szovjet katonák erőszakosak voltak a nőkkel, elvették a javakat, jószágokat. (02:00) Elmondja emlékeit az iskoláról, a tanyasi munkákról. (06:22) Nem tanulhatott tovább, otthon kellett dolgoznia. Tánciskolába járt, ott ismerkedett meg kulák származású férjével. Titokban tudtak összeházasodni. (07:30) Vallásos neveltetést kapott, mai napig tartja vallását. (08:28) Beszél a korabeli szórakozási lehetőségekről: a bálokról. A hétköznapok munkával teltek, csak vasárnap nem dolgoztak. (09:10) A Rákosi-korszakban mindent elvettek a parasztoktól, nagyon rosszul éltek. (10:04) Először a család saját földjén dolgozott, majd a téeszesítéskor mindent (ház, föld) elvesztettek, a pécsi TSZ-ben tehenészként kezdett dolgozni férjével 1960-ban. 1964-ben visszavásárolhatták korábbi házukat, teljesen tönkretett állapotban. (12:04) Beszél munkákról, mindennapokról, a tanyasi életről. (13:48) Makó környékére csak a hírek jutottak el az 1956-os forradalomról. (15:02) Beszél egy átlagos tanya, iskola, táncház működéséről, a korabeli divatról. (20:56) Elmondja a beszolgáltatások menetét. (24:38) Összehasonlítja a Rákosi- és Kádár-korszakot. Kiemeli a párttagok előnyös helyzetét. (28:20) Beszél a Kádár-korszak ifjúságpolitikájáról, az úttörőmozgalomról és a vallásos fiatalok ellehetetlenítéséről. (29:24) Beszél a kommunista ünnepekről. (30:30) Sokan disszidáltak az országból, az interjúalany rokonai közül is többen. (32:50) Beszél a rendszerváltoztatásról. (33:12)

Az interjúalany 1921-ben született Jéken, máig itt él. Beszél családjának történetéről. Édesapja harcolt az I. világháborúban, édesanyja sokat betegeskedett. Három testvére volt. Elmondja iskolás élményeit. Reggel imával kezdték a napot, délben szünet volt. A hat elemi osztályt végezte el. (03:12) Beszél arról, hogyan élte meg a II. világháborút. El kellett bújniuk az oroszok elől. Elmondja, hogy a környéken sok zsidó élt. Beszél a környékbeli zsidók foglalkozásáról, a deportálások szörnyűségéről. A Vörös Hadsereg csak átvonult a környéken, de nem pusztítottak. (10:06) A háború után nélkülözniük kellett, a boltokban szinte lehetetlen volt vásárolni, gyakorlatilag csak abból éltek, amit megtermeltek. Beszél a Rákosi-rendszerről, a beszolgáltatásokról. Elmondja a mindennapi munka menetét, hogyan dolgoztak a földeken, hogyan tenyésztették az állatokat. (12:42) Öt gyermeke született, többségük pedagógus lett. Sikerült előteremteni a gyermekek számára a szükséges javakat a tanuláshoz. Az interjúalany is dolgozott a TSZ-ben, ahova kötelező volt beadni a földet. Úgy gondolja, hogy nem biztos, hogy jó volt a TSZ kialakítása, de ha már létrehozták, nem kellett volna szétbontani, mivel így sok föld van parlagon. Beszél a környék TSZ-einek működéséről. Hibának tartja, hogy három falut összevontak, mivel a munkások nem ismerték a másik falu földjét. (17:10) Beszél rokonságáról, a családi kapcsolatokról. A TSZ-ek feloszlása után a korábbi TSZ-elnökök saját maguknak nagy területeket osztottak ki, míg az interjúalany nem kapott semmit. (19:08) Fiatalkorában szórakozási lehetőségként csak a bálok voltak, emellett esténként közösen munkákat végeztek (fosztó), amelyek összekovácsolták a fiatalokat. (22:24) A rendszerváltoztatás az interjúalany életében nem hozott nagy változást. Gorögkatolikus, mindig is tartotta vallását, de a kommunista időkben ez nehézkes volt. (25:16) A mai fiatalok helyzetét kilátástalannak tartja. Beszél saját mindennapjainak nehézségeiről, de nem panaszkodik. (29:34)

Az interjúalany beszél fiatalkoráról, munkáiról, kovács képzettségéről (0:15), majd elmeséli, hogyan ismerte meg későbbi feleségét (2:20). Fehérvárra vitték katonának, ahol először patkolókovács lett, majd mikor már nem nagyon voltak lovak, fuvaros szolgálatot látott el német katonák számára. Lengyelországba került, s közben néha német, néha orosz katonák tüze alá került (3:20). Beszél arról, hogy orosz fogságba esett, de a háború végét nagy örömmel élte meg (13:52). Szól arról, hogy milyen munkákat kellett végezni az orosz katonák számára, és hogyan lőtte agyon egyik társát egy orosz katona (15:00). Beszél arról, hogy Kijev környékére került egy táborba, és mesél az élelmezési körülményekről (18:35). Beszél arról, hogy később a kovácsműhelybe került (23:00), illetve a fertőtlenítésről és a rovarokról (24:20). Végül 1948-es hazajöveteléről szól (27:00).