Az interjúalany beszél a családjáról, gyerekkoráról (1:04), az I.világháborúról (5:06), a zsidókat ért hátrányos megkülönböztetésről, zsidótörvényekről, több családtag elhurcolásáról (8:21), a háború utáni élelmiszerhiányról (10:33), a beszolgáltatásról (14:09), TSZ-be való belépésükről (15:50), majd visszatér II.világháborús emlékeire (16:17). Mesél az 1956-os forradalomról (18:02), a Kádár-rendszerről, az államosított földjükről (20:02), a szórakozási lehetőségekről (24:21), a vallási életről (26:22), végül a rendszerváltoztatásról (28:13).

0:00 családi háttér, édesapja csendőr volt, így több település iskolájában megfordult, édesapja a nyugdíjba menekült, mert nem akart csatlakozni a korabeli csendőri intézkedésekhez, mesél a gimnáziumi évekről 3:19 Vácra veszik fel a teológiára, de egyből Bécsbe küldik teológusnak, elvégzi az öt évet, Bécsben a hitleri Németországban sem voltak megbecsülve a keresztény egyházak 6:11 az utolsó szemesztert 1945 tavaszán végezték el, de már bombázások folytak 8:41 az Andrássy út 60-ban is járt, valamint Kistarcsán is, közben mesél a szovjet terepjáróról, amivel járt a misékre 10:06 a kistarcsai táborban először a papok külön szobában voltak, nem csinálhattak semmit, így kenyérből készítettek sakkfigurákat, mivel voltak tanárok is, ezért „főiskolát” is működtettek 15:06 az internálás előtt három napig „szűrőben” voltak, onnan fogdába kerültek, ahol magánzárkák voltak, a zárka 2x3 méteres volt, a szomszédban volt egy iskola, ahol mindig ki-, és becsöngettek, ez segített a magánzárka átvészelésében 20:44 két hónap magánzárka után átvitték őket az „ezredbe”, átvitték őket a papi internáltak közé, ahol a nyolcszemélyes zárkában több mint ötvenen voltak 28:28 1950-ben megalakult a békepapi mozgalom, de a püspökök, így Vác püspöke is, megtiltotta a részvételt, ő vitte a helyi plébánosokhoz részvételt tiltó üzeneteket, a mégis résztvevő tizenhét papból hármat, akik a püspök ellen felszólaltak, fegyelmit kaptak, egyikük az ÁVO-nál keres védelmet, az egyházi bíróság tagjait elviszik (ő volt a jegyző) 32:29 három hétig volt az Andrássy út 60-ban, őket nem verték, és nem kínozták, de a többi rabot igen, lejátszották nekik a váci püspökség lehallgatott beszélgetéseit 39:18 a papi szoba két évig maradt Kistarcsán, de két év után szétszórták a papokat a többi internált közé 40:33 a testvéréről beszél, ő bölcsészkart végzett, és Moravcsik Gyula mellett volt tanársegéd, őt kirúgták a családja miatt, édesapja házát pedig államosították

Az interjúalany beszél családjáról, szegény hátteréről (0:25), majd rátér az orvosi egyetemen szerzett tapasztalataira. Sokat kellett tanulnia, de szeretett is tanulni (1:15). Beszél az 1956-os forradalom próbatételéről, és arról, mekkora riadalmat keltettek az orosz katonák (6:00). Egyetlen évfolyamtársa fogott fegyvert, de lebeszélték róla, mert ők az élet védelméért dolgoztak. Az avasi kilátót is látta, hogy kiégett egy orosz bombatámadástól (7:40). Sok lemondásal járt a diploma megszerzése, sokat kellett tanulni, és például nem folytatta eredményes futball-pályafutását, de megérte (10:50). Beszél pályakezdéséről és családalapításáról, valamint szól szeretett feleségéről, aki ráhagyta, hogy elhunyta után tartsa össze a családot (12:28). Szól arról, micsoda megkönnyebbülés volt a Kádár-korszak a Rákosi-rendszerhez képest. Beszél Kádár személyiségéről, ami alapvetően jó lett volna, ám a kommunizmus korrumpálta. Értetlenségét fejezi ki, hogy a poszt-kommunista elit tagjai, Medgyessy Péter vagy Gyurcsány Ferenc miniszterelnökök lehettek (15:35). Beszél a Kádár-kor gazdaságáról, a jó életszínvonalról, de ennek áráról, az 1982-től kezdődő eladósodásról is (20:00). Szól Németh Miklós pozitív szerepéről a kommunizmus utolsó éveiben, valamint a rendszerváltoztatás csalódásairól, és az azt követő évek anomáliáiról, például az egészségügyben is (22:50).