Kapcsolódó interjúk

1938-ban született az akkori Tatatóvároson(0:37). Édesapja magyar királyi csendőr volt, 1942-ben áthelyezték Kolozsvár mellé, Felsőzsukra(1:04). Felőszsuk lakossága teljesen román, a szomszédos Alsózsuk lakossága pedig teljesen magyar etnikumú volt. Csak Tóth Ferenc József családja volt az egyetelen magyar család a faluban(3:35).A front közeledése miatt az édesapja visszakérette magát az anyaországba - így Csákvárra helyezték át(4:49).Szemtanúja volt a Magyarország fölött zajló légiharcoknak, személyésen is találkozott a lelőtt amerikai repülőgépek pilótáival(5:37). A csákvári zsidók mielőtt deportálták őket meglátogatták a falu népét és igyekeztek megajándékozni mindenkit(6:22). A német megszállás Csákváron a német katonák és a magyar leventék között is feszültségeket szült, kis hijján tűzharc alakult ki(7:39). Emlékei szerint Csákvár fölött nagy légiharcok dúltak, 6 repülőgépet le is lőttek(8:49).1944 őszén Csákvárról lovaskocsikkal Gyermelyre költöztek(9:18) Eközben a németek visszavonultak, s a német katonák többször is meglopták a szekérrel költözködő Tóth Ferenc József családját(9:56).1944 szentestéjén érkeztek meg az oroszok Gyermelyre, és az édesapját elvitték magukkal, mert a szovjet katonák tábornoknak hitték a csendőri egyenruhája miatt - nemsokára viszont el is engedték(11:03). A szovjetek nem tettek különbséget a magyar fegyveres alakulatok között, ezért a csendőröket is elfogták(12:55).Visszaemlékszik a Budai várban rekedt német és magyar alakulatok felmentésére küldött német támadásra is(15:10). Ezekben a harcokban 2 bomba hullott a ház elé, de szerencsére senki sem sérült meg(16:00).A németek támadása nagyon meglepte a Gyermelyen állomásozó orosz katonákat, ott szinte minden szovjet katona el is esett(17:42).A németek elvitték Tóth Ferenc József édesapját, mert azt hitték róla, hogy katonaszökevény. Győrbe került vizsgálati fogságba(18:26). Végülis Felső-Ausztriában esett amerikai fogságba, de kiadták az oroszoknak, azok pedig Máramarosszigeten tartották fogva(19:40).Mivel az édesapja nem volt otthon, sok volt az éhes gyerek, Tóth Ferenc József nagynénje elment Gyermelyre és onnan Kalocsa mellé költöztek(20:05). 1947-be hazaköltözött Gyermelyre, ekkor újra összejött a család(édesapja is hazatért a fogságból)(21:42). Édesapját nem büntették meg, mert az igazolóbizottság előtt ártatlannak bizonyult(22:30).Mivel az apja csendőr volt, ezért 1948 után szinte minden iskolai közösségből kizárták, megbélyegezték(23:43). A TSZ-esítés ideje alatt elvették a család földjeit, állatait(25:34).Tóth Ferenc József beszél az '50-es évek mindennapjairól, a jegyrendszerről, a beszolgáltatásról, a nyomorról, a megkülönböztetésről,stb(26:10).Mint "osztályidegen", semelyik iskolába nem vették fel, végül a Volánnál kalauz lett - de itt is káderlapot vezettek róla(29:32).1956-ban az egész család nagyon lelkes volt, de az édesapja már előre sejtette, hogy a szovjetek nem fogják hagyni a változásokat(31:09). Október 26-án részt vett a tatabányai tüntetésen, a politikai foglyok kiszabadításakor, és már fontosabb helyi eseményekben is(31:32). Október 26-án az ÁVO-sok igazoltatták(32:57). A szabadságharc leverése után elhagyta Magyarországot és Bécsbe ment(34:06). Bécsben ilyenkor rengeteg magyar volt, a követség előtt óriási sorok kígyóztak(34.40). A magyarok számára "lagereket" alakítottak ki, főként kultúrházakból(35:26). Végülis a családját féltette a megtorlástól, így hazajött Hegyeshalomnál(36:48). Hegyeshalomnál viszont megjöttek az oroszok, teherautóra tették Tóth Ferenc Józsefet és egy barátját, de sikerült megszökniük(38:12). A Volánnál sokáig titkolnia kellett 1956-os szereplését(39:15).Származása miatt gyakran érte atrocitás(42:22). Később Gyermelyre ment a helyi TSZ-be, mint vízvezeték és fűtésszerelő kezdte ottani pályafutását, de végül innen is krúgták származása miatt(43:30). Önéletrajzát is úgy kezdte: "Csendőr volt az édesapám..."(44:40).

0:00 családi háttér, gyermekkor, a család nővérnek szánta egy gyermekkori fogadalmuk miatt 3:44 mikor Miskolcot megszállták a németek, véget ért a tanítás, ő közben 1944-ben Szatmárnémetiben végezte a tanítóképzőt, 1948-ban öltözött be, két év noviciátus következett 5:05 de 1949 augusztus végén feloszlatták a rendeket Romániában, nem jöhetett haza egyből a magyar állampolgársága miatt 6:08 édesapja mezőgazdaságból próbált megélni, de a beadások és a padlássöprések miatt ez képtelenség volt 7:53 végül elment tanítani, mert kevés volt a pénz a családnak, de először nem alkalmazták a „sötét múltja” miatt 11:03 sok probléma volt azzal is, hogy a saját falujában kezdjen el dolgozni 14:39 a templomba járás nehéz volt számára, meg is feddték érte 19:04 1950-ben vitték el a nővéreket Vállaljról, őt viszont a szülei hetekig bújtatták 21:33 mesél arról, hogy 1945 januárjában a falu lakosságát elvitték a Szovjetunióba, mintegy kétszáz embert, az édesapja is kikerült velük, de szerencséjére csak kilenc hónapot voltak ott 24:00 felidézi a szatmári tanítóképzőn töltött napjait 28:28 a püspök és a vállalji plébánia rajta keresztül tartotta a kapcsolatot 32:31 további történeteket idéz fel a noviciátusból

Az interjúalany beszél arról, hogy születésekor éppen egy erőteljes reszlovakizációs hullám volt a felvidéki városokban és a határszélen (0:00), majd rátér arra, hogy Vágsellyén a lőporüzembe áramló északi vendégmunkások hígitották fel a magyarságot. A magyar nevét nem használhatta, a szlovák neve pedig teljesen különbözött a magyartól. Végül a rendszerváltoztatás után tudta felvenni a rendes nevét (2:00). Beszél arról, hogy a család férfijainak egészségét tönkretette a lőszergyár, arról, hogy a kommunisták mindig az amerikaiakkal riogattak, valamint arról, hogy a hitélet közösségi formáival nem találkozott soha (7:40). Szól a magyar gimnázium légköréről, az anyanyelvi tanulás megtartó erejéről, valamint arról, hogy a Felvidéken a vegyes házasságok gyermekei szlovákok lesznek (11:16). Beszél arról, hogy mennyire meghatározó élmény a felvidéki magyarság körében a kitelepítés és a csehországi kényszermunka (18:25). Szól arról, hogy szlovák egyetemi szobatársai nem hitték el neki, hogy a kitelepítések megtörténtek (21:50), illetve arról, hogy a szlovák közvélemény a jó dolgokat az "uhorokhoz", a rosszakat pedig a "magyarokhoz" társítja (23:15). Szól arról, miként kezdett az Ifjú Szívek táncmozgalomban résztvenni (25:55), valamint arról, hogy a szervezet elmagyarosodása miatt egy tűzeset ürügyén letratzótatták a magyar koreográfust a kommunista hatóságok (31:00). Szól arról, hogy házassága révén egy olyan magyar közösség része lett, akik büszkék voltak magyarságukra, illetve arról, hogy miként kezdett Gömörországban népdalokat gyűjteni (32:45).