Kapcsolódó interjúk

Nagyapja elesett az első isonzói csatában, az első világháború alatt, majd később Gyetván Mihály a második világháború végét "kosztos diákként" vészelte át (0:22). A galgahévizi táncegyüttes tagja volt, több fellépésen is részt vett (2:12). 1954-ben nősült meg, felesége szintén paraszti származású volt (6:14). Első helyen az erdőmérnöki szakot, második helyen pedig a jogi szakot jelölte meg. Végül a jogi karra vették fel (7:59). Több olyan ismerőse is volt, akit kulák származása miatt eltanácsoltak az egyetemről (8:59). 1956-ban született az első lánya (10:15). Édesapja pedig 1938-tól kezdve mindig katonáskodott, a háborúban hadifogságba is esett (11:14). Édesapja aknavetős volt és a háború végén úgy határozott, hogy ő nem hajlandó elhagyni Magyarországot a folyamatosan visszafelé vonuló magyar hadsereggel - így került orosz fogságba (11:38). Végülis belépett az új magyar hadseregbe, mivel harcolni kívánt a németek ellen, de a frontra nem jutott ki, mert véget ért a háború (13:40). Egyetemi évei alatt kollégiumban lakott, tanulmányait "summa cum laude" végezte. (15:40) Az elhelyezkedés nehézkes volt, mivel azt felülről irányították (17:44). 1956-al kapcsolatban megjegyzi, hogy akkoriban Kiskőrösön katonáskodott, de értesült az országos eseményekről. (18:11). Október 23.-án éjfélkor lefegyverezték a századát, mivel az javarészt egyetemistákból állt, s így féltek a lázadástól (19:02). Erre a kiskörei lakosság megjelent a laktanyánál és követelték a "fogvatartott" egyetemisták szabadon engedését (21:03). De ekkor repülőgépről a tömeg elé lőttek, halálos áldozatot nem követelve (21:29). A Forradalmi Tanács Kiskőrös is megalakult, bár csak egy követelésük volt: hogy mindenki szereljen le (23:49).Végül hazaengedték az egyetemista katonákat, akik hazafelé menve nemzetőrökkel találkoztak. Ők pedig arra kérték őket, hogy harcoljanak az oroszok ellen, de az egyetemisták megtagadták. Nem kívántak részt venni a fegyveres ellenállásban (24:21). 1956-ban az apósa bekerült a Galgahévízi Forradalmi Tanácsba, később emiatt internálták (26:52). 1956-ban Egerben lett ügyész egy hosszabb huzavona után (27:52). Általános felügyeleti ügyészként a vidéki polgári és általános ügyek tárgyalásában segédkezett (33:18). A rendszerváltoztatás után ügyvédként dolgozott, egészen 2009-ig.

Az orvos interjúalany 1918-ban született Szegeden. Apai részről skót és olasz származású. Anyai részről egyik nagybátyja Horthyval szolgált együtt a Novarán. Az interjúalany is sokáig tengerésznek készült. (04:32) Felesége nagyon régi nemesi családból származik, rokona volt Boldog Meszlényi Zoltán vértanú, esztergomi segédpüspök. Feleségének egyik őse volt Kossuth Lajos felesége. (07:12) Részt vett az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozón (jamboree). Sok érdekes, híres emberrel ismerkedett meg. Szinte minden hétvégén evezett és táborozott cserkésztársaival. A táborozások alkalmával jó ismeretségbe került Szent-Györgyi Alberttel, aki később az orvosi egyetemen is tanította. (12:22) Tagja volt a szegedi medikus-patikus bálok szervezőbizottságának. Az álarcos bált mindig más stílusban rendezték meg. Szent-Györgyi még a Nobel-díj után is beöltözve részt vett ezeken a mulatságokon, többször együtt szórakozott a medikusokkal. (15:50) Visszatér a gödöllői jamboree-ra, ahol jó ismeretségbe került Móra Ferenccel. (16:42) Beszél a II. világháborúról, Magyarország vitatott hadbalépéséről. Az interjúalany 1941-ben lett gyakornok. Kapott egy ösztöndíjat Berlinbe, 1943 januárjában indult útnak. Látta az Unter der Lindenen tartott sztálingrádi vereség miatti gyászfelvonulást. Közelről látta Hitlert és Göringet is. Átélte Berlin bombázásait. Mindezek ellenére az Humboldt Egyetemen tovább folyt a tudományos élet. Kapott egy ösztöndíjat Svédországba is, de ekkor már udvarolt későbbi feleségének így nem élt a lehetőséggel. (22:12) Részletesen beszél a berlini viszonyokról. Az egyik légitámadás alkalmával eltalálták a nagycirkuszt, a vadállatok is kiszabadultak. Nagyon szigorú jegyrendszer volt már ekkor. (26:52) A háború után angol fogságba került, amely valójában nem is volt fogság. Praktizálhatott, élelmiszerben fizetést is kapott, megtanították autót vezetni. Egy idő után elszökött. Vonattal jutott el a határig, ahol a magyar katonák teljesen kifosztották. Mielőtt elengedték, kihallgatták őket. (29:58) Mivel "kapitalizmussal fertőződött" kirúgták. Rövid idő után Makón kapott alorvosi állást. Itt került át a nőgyógyászatra, ahol borzalmasak voltak a körülmények. (31:12) Egyik éjszaka elvitték egy "rövid kihallgatásra", amely 1,5 évig tartott, 12 különböző börtönben. 5 hónapig azt sem tudta, hogy miért tartották fogva. A börtönökben embertelenek voltak a körülmények. Budapesten tartották fogva, amikor megtudta a vádat: államessenes fegyveres összeesküvés. Azóta sem érti a vád alapjait. Sok egykori magas pozíciójú emberrel raboskodott együtt, például korábbi MÁV vezérigazgatóval is. Koncepciós perben 2,5 évre ítélték, átkerült a gyűjtőfogház börtönkórházába. (39:42) A börtön után nem kaphatott volna állást, de mivel szükség volt szülész-nőgyógyászra Mezőhegyesen, fél év után alkalmazták, itt dolgozott 1981-ig. Múltját a Békés megyei pártbizottság sohasem hánytorgatta fel. Az utolsó 16 évben igazgató volt. (43:24) Még börtönből való szabadulása előtt négy nappal átszállították Márianosztrára. Részletesen beszél a börtönökben uralkodó körülményekről, kínzásokról, (52:32) Erőszak és fenyegetések hatására aláírta vallomását, de később ezt nem ismerte el. (57:28) Mezőhegyesen élte át az 1956-os forradalmat. Az önkormányzatnál folyamatos iratmegsemmisítés volt. Az interjúalanyt be akarták választani a forradalmi tanácsba, de múltja miatt nem fogadta el. (01:01:34)

Az interjúalany beszél családjáról (0:27), csendőr férjéről és gyerekeiről (2:22), a kitelepítés előzményeiről, és annak körülményeiről (3:08), a tanyára való megérkezésről, és az ottani mindennapokról (9:22), arról, hogy a harmadik év nyarán már több információ eljutott a külvilágból a táborba (18:15), a tanya konyháján végzett munkájáról, az ételekről (19:50), az őrök magatartásáról (21:35), a szabadulás körülményeiről, az ezt követő nehézségekről (23:12), az 1956-os forradalomról, és hazatelepülésükről (24:20), a Kádár-korszakbeli téeszesítésről (27:44), fia továbbtanulási lehetőségeiről (28:22), a táborbeli orvosi ellátásról (29:01), a hortobágyi kitelepítés áldozataival való kapcsolattartásról (32:16), végül a táborbeli hitéletről (33:11).