Kapcsolódó interjúk

Két világháború között: - szülei származása és a kétnyelvűség (00:05) - trianoni döntés hatása a család életére (01:59) - testvérei pályaválasztása, az interjúalany tanulmányai (05:24) II. világháború: - a II. világháború hatása a családra, az interjúalany személyes sorsára: rokonok hadifogsága, a szovjet- és az amerikai hadifogság összehasonlítása (07:24) - légitámadások, óvóhely (16:40) - Ausztriába való menekülés, hazatérés után „B listára” kerül (17:44) II. világháború után: - Almáskamarás – kinevezett tanító, német község (19:35) - svábok kitelepítése, kényszermunka (20:38) - oktatás a II. világháború előtt és után: tantárgyak és felszerelések (21:37, 26:50) - betelepített lakosság mentalitása Almáskamaráson (23:40). - életkörülmények – sorban állás, jegyrendszer, élelmiszerellátás (28:20) - forint bevezetése (29:44) - 1956 – rádión hallgatott emlékek, kollégák sorsa (30:45) - kiutazási engedély kérése a 60-as, 70-es években– nehézségek (32:33).

Az interjúalany röviden áttekinti családja történetét, kitérve az ötvenes évekre és a hitéletre is (0:17). Rátér gyermekkorára, a mezőgazdasági munkákra (7:50). Szól arról, hogy fiatalon hogyan kedvelte meg a kézimunkázást, hogyan járt kézimunka-szakkörbe (10:50, 23:55). Feleleveníti a II. világháborúval kapcsolatos emlékeit, az óvóhelyre menekülést, valamint a román és orosz katonákkal való kapcsolatot (17:10). Röviden kitér a helyi zsidó és magyar közösségek együttélésére (20:33). Beszél a régi szórakozási lehetőségekről, és arról, hogyan dobtak ki egy bálról orosz katonákat a helyi fiatalok, mikor azok erőszakoskodni kezdtek (22:03). Értékeli a régi és mai vallási életet, leírva az Úrnapi körmenet helyi szokásait (24:24).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, oktatásáról (0:30), majd arról, hogy a II. világháborúban édesapja gazdászati tiszt lett (3:30). Szól Trianon következményeiről és az I. bécsi döntésről, amit édesapja így kommentált: "az a baj, hogy nem azok adják vissza, akik elvették" (5:13). Szól a Pápai Református Kollégium életéről, szervezetéről (6:45), a hazaszeretetre és polgári ízlésre nevelésről (10:00). Beszél a Horthy-korszakról, és arról, hogy Horthy István testesítette meg az ideált a fiatal lányoknak (12:22). Szól arról, hogy a front közeledtével ki akartak menni önkéntes munkára Németországba, ám ehelyett Lengyelországba vitték őket marhavagonban, ahol gyári munkát kellett végezniük. Miután vőlegénye beállt katonának, gyorsan hazaengedték őket (17:30). Szól arról, hogyan élték át korábban a bombázásokat, illetve hogyan viselkedtek az orosz megszállók: bombatölcséreket töltöttek fel könyvekkel, mikor cseresznyét vittek sebesült társaiknak, az egész fát kivágták (20:15). Szól a háború utáni életről, a cserekereskedelemről, inflációról, valamint az egész környékről kezelésre érkező megbecstelenített lányok és asszonyok (24:30). Szól arról, hogy ők maguk hol bújkáltak az oroszok elől (26:18), a háború utáni életkörülményekről, hogy például csak 2 méter anyagot lehetett vásárolni (31:50). Szól Pápa lakosságának menekültekkel való felduzzasztásáról, arról, hogy lakásukból csak a hálót tarthatták meg, de az is tele volt ismerős menekültekkel (35:08), a "fasiszta" könyvek bezúzásáról (39:00), valamint Sulyok Dezsőről és a politikai rendszer megszilárdulásáról (39:50). Elmeséli, hogy az erőszakoskodó oroszok nagyon féltek a tisztjeiktől, valamint azt, hogy a hasonló német katonákat egy pofonnal le lehetett rázni (42:20). Végül az 1950-es évek mindennapjairól, kulturális életéről és az 1956-os forradalomról szól (44:20).