Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél erdélyi születéséről, és arról, hogy édesapja Pallavicini gróffal együtt jött át Magyarországra, miután nem akarta letenni a román hűségesköüt (0:26). Szól arról, hogy egyszer franciául kellett volna üdvözölnie egy Erdélybe látogató francia tisztet, ám édesapja dühös lett és ezt megtiltotta a franciák román-barátsága miatt (2:25). Magyarországon Szegedre költözött, majd Budapestre, és a gyengébb tanulókat korrepetálta (4:15). Szól a cserkészetről, annak kiváló szerepéről (11:05), illetve az egyházi élet virágzásáról, az Eucharisztikus Kongresszusról (17:20). Szól arról, hogy sem a leventemozgalomba, sem a katonaságba nem kellett mennie, mert a MÁVAG-ban dolgozott anyagbeszerzőként a nyelvtudása miatt (20:00). Szól a háborúról, arról, hogy a testvére elesett a fronton (22:50), valamint arról, hogy miket gyártottak a hadiiparban (24:58). Az ostrom idején Ausztriába ment, ahol megszületett az első fia (28:28), a háború után pedig mindenféle munkák után jogászként kezdett dolgozni (34:20). Végül a nyelvtudás fontosságáról (36:45) és a magyar intellektusról beszél (39:04).

0:00 családi háttér, gyermekkor 3:15 cselédlány volt egy ortodox zsidó családnál, ahol meg kellett tanulnia főzni nekik 6:50 a bombázások és a légitámadások mindig nagy veszélyt jelentenek, elmeséli, hogy jártak Horthy István ravatalánál, később aztán haza kellett mennie, mert a zsidók nem alkalmazhattak keresztényt 8:29 az orosz katonák elől az erdőben bújtak el 14:34 a zsidó családot, akiknél dolgozott, elhurcolták 22:17 az emberek vegyesen viszonyultak a zsidókhoz, volt aki sajnálta, volt aki kinevette őket; éjjel is zaklatták a családot; elmeséli, hogy a zsidó nőket összegyűjtötték, megerőszakolták, és egymáshoz kötözve lőtték a Dunába 29:39 1947-ben ment férjhez, majd tejkeverőként dolgozott, a földjüket azonban be kellett adni a TSZ-be, a plusztermést be kellett szolgáltatni 40:01 1956-ban a forradalomból nem sokat tapasztaltak

0:00 családi háttér, gyermekkor, örökbe fogadták, miután a szülei otthagyták a szoptató dajkánál, mesél az iskoláiról 5:06 egy zsidó családhoz ment el szőnyeget csomózni két évig, utána pedig kifutónak vették fel az egyik selyemgyárba 8:02 ezt követően egy hadi üzemben dolgozott, ahol többet fizettek nekik, de a munkahelyi légkört, ezért nem dolgozott ott sokáig, ezért a cérnagyárban dolgozott tovább, mesél arról, hogy a háború után „német nevűket” kerestek a rendőrkapitányságra 14:24 a német katonák szinte besétáltak az országba, nem volt velük különösebb probléma 16:16 az élelemszerzés nagyon nehéz volt, időnként lőttek, csákánnyal bányászták ki a fagyott földből a marharépákat 20:34 a bombázások szörnyűek voltak, egy alkalommal a mellettük lévő pincébe csapódott be a bomba, a Váci úton egy villamosnyi embert pusztított el egy bomba 24:32 a háború után kezdődött a batyuzás, ami azt jelentette, hogy vidékre mentek árut cserélni élelemre 30:49 a zsidók üldöztetésére emlékezik vissza