Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél a Levente Mozgalomról, a II. világháború előtti oktatásról. Elmeséli a II. világháborúval kapcsolatos emlékeit, beszél a német, az orosz és a román katonák bevonulásáról. Említést tesz az 1956-os salgótarjáni eseményekről is. 0:35--születése, szülei fogalalkozása; 2:5--iskolái, a korabeli oktatás, hitoktatás; 3:10--milyen szakmát tanult, mi befolyásolja a szakmaválasztásban; 3:50--emlékei a Levente Mozgalomról; 8:43--emlékei arról, hogy a németek hogyan készülnek a háborúra; 10:20--emlékei a felvidék visszacsatolásáról; 14:28--emlékei a világháború kezdetéről, Kassa bombázásáról, a magyar hadüzenetről, és a világháborúban harcoló édesapjáról, a harcoló magyarokról, az orosz front eseményeiről; 28:0--a román katonák bevonulása a környékükre, viselkedésük; 35:48--hogyan került haza az édesapja a háborúból, hogyan vonult át rajtuk a front, hogyan kezdődik újra az élet a háború után; 38:0--emlékei az 1956-os eseményekről

0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja egy uradalom intézője volt, Orosházán járt iskolában 1:46 a front érkezése előtt gyakori volt a légiriadó az iskolában, szeptember végén már menekülniük kellett, édesapját ekkor behívták katonának, a család pedig vonattal menekült el 4:44 a vonatot többször bombázás érte, Pápára mentek a nagybátyjához, az édesapja időközben visszaszökik hozzájuk 8:06 nagyon sok bombázást éltek meg, a pápai repteret bombázták, óvóhely nem volt, a környező földekre szaladtak ki 10:19 az oroszok bevonulásakor a templom kriptájában voltak, az orosz katonák kirámolták a környéket, hazautaznak, látta a szétlőtt országot 13:58 Nyírbátorba költöztek, az ottani apácákhoz jártak iskolába, mesél a háború utáni életről, édesapja egy állami vállalatnál volt agronómus 17:09 hittanra is járt, de helyhiány miatt nem vették föl a nyíregyházi gimnáziumba a vallásossága miatt, végül egy debreceni zenegimnáziumba jutott be 20:38 a második év elején bezárják a gimnáziumot, ezért berakták a Csokonai Gimnáziumba, ezért egy csoportban magántanulók lettek, szerencséjükre az iskolájukat ismét elindították 22:17 sikerül felvételt nyernie a debreceni egyetem történelem-földrajz szakára 23:38 az egyetemen belecsöppent 1956-ban a fortyogó politikai légkörbe 24:40 Debrecenben nagy felvonulás volt október 23.-án, lövések hallatszódtak, gyűlésekre nem járt ki, mert nagyon messze voltak a kollégiumnál; november 4.-én dübörögve jöttek be az orosz tankok, de harcok nem voltak 28:18 év végén pótolták be a kéthónapos kimaradást, mesél a terepgyakorlatokról 31:21 évfolyamtársait KISZ-tanácsadóként szórják szét az országban, őt azonban aKISZ-be fel sem veszik 32:49 Debrecenben nem volt állás, egy évig Derecskén tanított, majd egy összevont tanyasi iskolába 34:56 végül Sopronban kapott állást a férjével együtt

Az interjúalany 1924-ben született Mérken (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye). Beszél családjáról. Hatan voltak testvérek, bátyját a nyilason leventeként elhurcolták, fogságba esett. 1945 januárjában a család három felnőtt tagját az oroszok vitték el a Szovjetunióba málenkij robotra, 3 évre. Miután hazatértek, mindenüket elvette a TSZ. (02:58) Részletesen beszél elhurcolásáról. (06:56) Elmondja a viszontagságos kiutazás után a táborban uralkodó körülményeket. (12:50) Kolhozban kellett dolgozniuk, beszél az ottani orosz civilekkel együtt végzett munkájáról. (15:32) Megemlíti a magyarok és orosz civilek között kialakult kapcsolatokat. A magyarok összetartottak, segítettek egymásnak, mindenkinek loptak ételt. (21:14) Az interjúalany három évig disznók mellett dolgozott, elmondja munkájának részleteit. (23:28) A lágerben és a kolhozban sem erőszakoskodtak a nőkkel. Beszél az életkörülményekről. (31:46) Az interjúalany nagyon megbetegedett, hazajöhetett volna, de nem volt hajlandó egyedül hagyni húgát. Felgyógyulása után tovább kellett dolgoznia. (35:10) Fizetést nem kapott, mivel "adóssága volt". Ezt már idegileg nagyon nehezen bírta elviselni, sokat sírt. (39:46) Beszél hazatéréséről. Alig ismerték fel. Akkor még egész jó életkörülmények voltak a faluban, mindenki dolgozhatott a saját földjén, meg tudtak élni. (46:54)