Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél a családjáról (0:29), arról, hogy férjét 1945-ben behívták katonának, de végül nem kellett bevonulnia (2:01). Beszámol a szovjet megszállásról, a katonák viselkedéséről (3:53), a Rákosi-korszakról, arról, hogy bátyja hogyan úszta meg a letartóztatást (15:42). Mesél a téeszesítésről, beszolgáltatásról (20:16), jegyrendszerről (21:16), a feketevágásokról (22:22), arról, hogy a bátyját hat hónapra internálták az ’56-os forradalom után (26:55). Kitér tanulmányaira (31:11), arra, hogy a karhatalmisták közül többen nemzetőrnek öltöztek, hogy becsapják a forradalmárokat (31:56). Megemlíti, hogy mennyi halottat követelt az aknaszedés (33:35), majd rátér a forradalom utáni disszidálásra, az internálásokra (36:24).

0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja vasutas volt 1:15 Debrecenben élik át a bombázásokat, édesapja vasutasként az állomáson veszélyben volt 3:50 Debrecent elhagyták a front előtt, Budapestre mentek, majd Komárom következett, utána ő munkaszolgálatos levente lett az édesapja vasutas alakulatát kisegítő csapatnál, Ausztriába menekültek, de eljutottak Csehországba is, ott éri őket a szovjet megszállás 7:50 végül június végére értek haza, ott a piaristáknál pótolt évet, és így felfigyeltek rá 10:18 1947-ben érettségizett, utána belépett a piarista rendbe, és tanított, de 1948-ban államosították az iskolát, 1950-ben pedig feloszlatták a szerzetesrendeket 11:42 az államosítás után teológiát tanultak, majd a kispapok felétől megváltak, őt 1953-ban szentelték pappá 14:52 egy dolgozata miatt áthelyezték Érsekvadkertre, elmeséli az ottani plébános élettörténetét és meghurcolását az ötvenes években 20:06 néhány hónap után áthelyezik Nógrádmegyerre, mesél az 1956-os eseményekről 24:45 a következő helye egy budapesti plébániára volt, ott nagyon sokan jártak hittanra, az 1956-os forradalom leverése elleni tiltakozásul 27:08 1961-ben beidézi az ÁVH, megvádolták államellenes szervezkedéssel, ennek a végeredménye az lett, hogy három évre eltiltják a papi működéstől 30:50 egy rádió-televízió szervízhez ment el dolgozni, de ez sem ment könnyen, szereznie kellett papírt, hogy politikailag megbízható 40:55 1964-ben a Vatikán és az állam közötti részleges megállapodás után enyhült a szigor, ezért visszamehetett papnak, közben levizsgázik rádióműszerészetből 49:15 mesél a megfigyelésekről 54:25 1976-ban már tartott három lelkigyakorlatot, ezért ősszel felrendelték, és áthelyezték a budai Szent Imre-plébániára 1:00:40 a Kádár-rendszer válságát nem érezték, még 1983-ban is egy hittan óráját a rendőrség megpróbálta megakadályozni 1:07:35 1986-ban egy spanyol kirándulásról hazaérve hallották, hogy Lékai bíboros meghalt, aki állami temetést kapott, az örökfogadalmat pedig csak 1989-ben tehette le

Az interjúalany 1927-ben született Vállajon (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye). Beszél gyermekkoráról. Már gyermekként is sokat kellett dolgoznia. (03:15) Két nővérével és sok más falusival elvitték a Szovjetunióba málenkij robotra. Elmondja az átszállításuk menetét. (09:30) Beszél a gulágban uralkodó körülményekről. 2,5 évet töltött a lágerben. (14:20) Nyaranként kolhozban kellett dolgozni, ott elviselhetőbbek voltak a körülmények. Az orosz katonák nagyon fegyelmezettek voltak, nem erőszakoskodtak a nőkkel. Egy idő után már minimális fizetést is kaptak a rabok, jobb lett az ellátás. (18:30) Beszél a lágerben végzett gyári munkáról, az orosz civilekkel fenntartott kapcsolatokról. (27:36) Az interjúalany nagyon beteg lett, így hazaengedték. A nővéreit még kint tartották. Újra beszél a táborban uralkodó körülményekről, sokan meghaltak. (30:28) Beszél hazatéréséről. A máramarosszigeti gyűjtőtáborban németnek hitték, így csak nehézkesen mehetett tovább hazafelé. (34:00) Mire hazaért, korábbi vőlegénye már egy másik lányt vett feleségül, de hamarosan megismerkedett későbbi férjével. Szegény körülmények között éltek, a férj ács volt. (36:20) Beszél arról, hogy a férfiak sokkal kevésbé bírták a kényszermunkát, mint a nők. Elmondja, milyen volt a fogadtatása szülőfalujában. (39:04) Mivel nagyon jól dolgozott a TSZ-ben, többször kapott jutalomnyaralást, egyszer Moszkvába mehetett. Szegényen, de boldogan élet. (41:30)