Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél édesapjáról (1:16), aki hadifogságba esett a II.világháborúban, majd hazatérése után osztályidegen lett, végül 1956-ban disszidált (2:13), ezután kiköltöztették a családot a lakásukból (4:15). Mesél arról, hogy tanárnő édesanyja csak takarítónőként kapott állást, és az interjúalany nagyszüleinek halála után egyedül maradt a gyerekekkel (5:43). Beszél a vallás üldözéséről (10:34), édesanyja pedagógiai érzékéről és a színház és a zene szeretetéről (11:00), a szórakozási lehetőségekről a Kádár-korszakban (16:39), az állami ünnepségekről és az egyházi ünnepek megváltoztatásáról, valamint a pártállam jellegzetességeiről (19:50), a tiltott dolgokról (24:15), a katonaságnál eltöltött éveiről (28:12), a besúgókról (30:17), valamint arról, hogyan kapott „kék útlevelet” (33:22).

Az interjúalany beszél szüleiről és családjáról (0:13), majd rátér az oktatás kommunista átalakítására az 1950-es években, valamint saját tanulóéveire és elhelyezkedésére (5:38). Szól II. világháborús élményeiről, a bombázásokról és az óvóhelyekről (5:38), majd a háború és az 1950-es évek katasztrofális egészségügyi viszonyairól (9:00). Beszél a Rákosi-rendszerről, az osztályharcos ideológiáról és a mezőgazdaság terrorizálásáról (11:15). Szól az élelmiszer-ellátásról, és a forint bevezetéséről (14:50) . Úgy véli, a forint bevezetése körül tetőzött Rákosi népszerűsége, majd a személyi kultusz megjelenésével érte el a mélypontot (16:55, 27:50). Beszél a honvédségről, jogosítványának megszerzéséről és az ejtőernyőzésről (19:58). Rátér a hadi helyzet elemzésére, a Titó-Rákosi ellentétre (25:50) . 1956-ban katonai szolgálatát töltötte. Az oroszok elküldték őket a laktanyából, ahogy átvették a hatalmat (29:40). Hazajutásuk körülményeit is elmeséli, valamint azt, hogy 4-én ismét behívták a honvédségbe (33:40). Szól arról, milyen munkahelyeken helyezkedett el és hogyan alapított családot '56 után (38:32). Beszél a kádári megtorlásokról, egy lincselésekért felelős ember kivégzéséről (43:35). Értékeli a Kádár-korszakot, a megélhetési viszonyokat és a szovjetek befolyását (45:35). Végül a szolnoki kormány megalakulását említi, és azt, hogy találkozott Horn Gyulával Szolnokon, valamint értékeli személyiségét (46:36).

Kiss Imréné 1920-ban született. Élete nagy részében Orgoványon lakott. Beszél a szüleiről, két világháború közötti szegénységről, elemi iskolai tanulmányairól. Az orosz megszállás durvaságát kevéssé tapasztalta,mert családjának sikerült jó kapcsolatot kialakítani a beszállásolt katonákkal. A beszolgáltatás miatt az 50-es éveket rosszabbnak ítélte meg, mint a megszállást.A férje egy politikai vita során összeverekedett több rendőrrel, ezért letartóztatták. A Kádár-korszakban főleg otthon gazdálkodtak, gyarapodtak, ezért a rendszerről visszamenőleg is jó a véleménye. "Volt munka." 00-12.20 Család, szegénység, szülők történetei 12.20-18.20 Elemi iskola, ismétlő iskola 18.20-24.25 Ötvenes évek, beszolgáltatás, szegénység 24.25-33 Szovjet megszállás,beszállásolt katonák étkezési szokásai 33-38 Téeszszervezés, patika államosítása, ahol dolgozott. 38-42.50 Gazdálkodás otthon 42.50-49 Férj verekedése a rendőrökkel, tárgyalás, börtön. 49-50.12 Kádár-rendszer "áldásai"