Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany röviden megemlíti, hogy apját 1944-ben behívták katonának (0:02), beszél a tanyasi életkörülményekről (0:47), a szovjet megszállásról, a katonák viselkedéséről (2:50), nagyapjához költözéséről (6:09), saját lakás vásárlásáról, a beszolgáltatásokról (7:34), a tanyasi iskoláról (8:26), a kanászéletről (röviden említi a második világháborút követő inflációt) (10:56), majd édesanyja, és saját későbbi munkáinak felsorolásával folytatja (14:49): kitér a "gyógynövényes" munkára (16:37), a fonalgyárban végzett tevékenységére (22:09), több termelőszövetkezet összevonásával kapcsolatos munkájára (24:24), majd a hely sportélet sajátosságait taglalja (25:50). Beszámol a falu fejlődésének főbb mozzanatairól (29:38), a gyapottermelés megindulásáról (30:14), végül arról, hogy milyen pozitív hozadéka van annak, hogy szocialista mintafaluvá választották ki Székkutast (33:44).

Az interjúalany beszél édesapjáról (0:23), tanulmányairól (3:26), a II.világháborúról (6:10), arról, hogy 1944-ben katonai szolgálatra kötelezték német tisztek, azonban sikerült megszöknie (9:36). Mesél a háború további eseményeiről, harcokról (19:25), a falu háború utáni újjáépítésről, a tanítás megindulásáról (22:04), a kommunista diktatúra alatt a családját ért hátrányos megkülönböztetésről (27:58), a Forint bevezetése előtti, hiperinfláció által előidézett állapotokról (29:04), a kollégiumból történő kirúgásáról, ennek kapcsán visszatér tanulmányaira, pályafutására (30:18). Beszámol a Rákosi-rendszer jellegzetességeiről (34:18), az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeiről (36:17), legszebb éveiről (38:00).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, származásáról (0:06), majd rátér oktatására, különös tekintettel a négy nyelv oktatására és a nyelvoktatás hiányosságaira (1:40). Szól a háború utáni ujjáépítésről, az orosz katonák pusztításának eltüntetéséről (6:58). Szól arról, hogy kiszökött Bécsbe filozófiát és nyelvészetet tanulni (9:35), majd arról, hogy idegösszeroppanást kapott és emiatt hazaszökött az akkor már leereszkedett vasfüggönyön keresztül (11:28). Megemlíti a szerzetesrendek feloszlatását (14:15), majd beszél arról, hogy miként felvételizett magyar-német szakra, és arról hogy költő akart lenni, de már az egyetemen rájött, hogy a kommunista rendszerben ez kizárt (15:05). Elmeséli, hogy két értesítőt kapott, az egyikben felvették, a másikban nem, s ez utóbbit elégette. Elmondja, hogy 1951-ben tisztogatások voltak az egyetemen, és őt is majdnem kitették, mert kiderült, hogy élt Ausztriában (18:15). Szól az egyetemi magyar oktatás ideologikus és korlátolt jellegéről (22:35), majd első munkájáról a Kandóban (25:15). Szól arról, hogy az egyetemi előadásokon is felállva kellett tapsolni, ha Rákosi neve elhangzott (28:14), majd szól családalapításáról és arról, hogyan éltek meg pedagógusi fizetéséből (29:40). Az 1956-os forradalommal kapcsolatos élményeit is elmeséli: látta, ahogy katakombák után kutatnak a Köztársaság téren, illetve lemondatták a Kandó igazgatóját. Szól arról, hogy a felesége éppen ezekben a napokban szülte harmadik gyermeküket, illetve arról, hogy orosz nyelvű röpcédulákat terjesztett a szovjet katonák körében (34:15). Beszél a tanítás újraindulásáról és elmeséli, hogyan segített egy diákjának megkeresni a biológiai apját (39:26). Végül arról szól, hogy miként jelentették fel rendszerellenes oktatási tevékenysége miatt, hogyan távolították el és került a Hungária Vegyiüzembe mérgező anyagot pakolni (41:45).