Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél a származásáról (0:11), arról, hogy 1945-ben elvették a földjüket (1:34), iskolás és háborús emlékeiről (7:00), a helyi TSZ megszervezéséről a Kádár-korszakban, illetve az ott végzett munkájáról (9:38). Megemlíti a rendszerváltoztatás utáni kárpótlást (14:40), majd mesél a katonaságnál eltöltött éveiről (15:49), az 1956-os jeges árvízről a Mohács-szigeten, és az azt követő újjáépítésről (21:28). Beszél a Kádár-korszak mindennapjairól, NSZK-beli rokonlátogatásairól (31:19), majd a svábok második világháború utáni kitelepítéséről, mely a családját is érintette (33:45).

Alapi Sándor-egy TSZ elnök. Rövid bemutatkozás (1.13-ig) rátér a pásztói TSZ születésének körülményeire. Beszél a tagság társadalmi összetételéről, a föld-és állatállományról, a gépállomány lassú növekedéséről (12.55-ig). A következő részben az agitáció módszereiről szól (20.14-ig). Ezután a TSZ tevékenységi területeiről, ágazatairól van szó, majd a pásztói és a környékbeli települések TSZ-einek egyesítési folyamatát mutatja be. 28.27-től a dolgozók juttatásaira tér ki. Az interjú záró részében (39.28-tól)a rendszerváltoztatás éveit és a TSZ felszámolásának körülményeit eleveníti fel.

0:00 a második világháború idején kislány volt, és Szombathelyen élt 1:11 a legsúlyosabbak a bombázások voltak, a vasútállomás közelében laktak, ami fokozott veszélyt jelentett számukra, minden szirénázáskor elmenekültek otthonról 2:32 az iskola is a vasút közelében volt, az iskolásokat az iskolaudvaron ásott árkokban vezényelték a gyerekeket, az iskolát is találat érte 3:31 1944. március 4.-én volt a legsúlyosabb bombázás, ők azt belvárosi házak pincéiben vészelték át, a házuk szerencsésen túlélte a bombázást 5:35 az iskola lebombázása után a szabadban tanultak, a bombázások között röpcédulákat szórtak 7:40 látja a Németországba gyalogosan indított zsidókat, a szomszédjaikat is elvitték, a szombathelyi Palace-t is lebombázták, az áldozatok bennégtek, mert a nyilasok nem engedik elindítani a mentést 10:13 az oroszok bejövetelekor az édesapjától elvették az órát, kabátot, cipőt 11:13 a háború utáni iskolai élményeiről mesél, a nagyszünetben „sajtónegyedórát” tartott nekik egy diák, a többi szünetben menetelniük kellett, és kötelezően esti fáklyás felvonuláson vettek részt 12:59 a népi kollégiumokról mesél, az iskolákban a gyermekeket a szülők származása szerint tartották nyilván, és a különböző társadalmi csoportokból meghatározott keretszámok voltak az egyetemre 15:18 felveszik a jogi karra, minden második héten nagygyűlés volt, ahol hetente megszégyenítettek egy-egy diákot 16:10 1956-ban felvonult a pécsi diákokkal együtt, negyedéves joghallgató volt ekkor, felszólalt egy egyetemi gyűlésen, a szüleihez utazott haza, de nem tudott utazni, mert az orosz beavatkozás elindult 17:50 a gyűlésen felszólaló diákokat eltávolították az egyetemről, hazament a szüleihez, megpróbált más jogi egyetemre bejutni, de nem sikerül, elment ezért gyárba dolgozni, hogy jó véleményt írjanak róla, sikerül így Szegedre felvételizni 21:20 hiába végezte el az egyetemet summa cum laude, nem kapott állást, Sopron annak idején zárt város volt, határsáv-igazolvánnyal lehetett belépni, ide egy volt iskolatársa segített elhelyezkedni