Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél diákéveiről, a rendek feloszlatásáról, átszökésükről Ausztriába, valamint arról, hogy az ottani szovjet városparancsnokság fogságába kerültek, majd a soproni ÁVO-éba (0:10). Szól itthoni vallatásairól, a bírósági ítéletre való várásról, valamint a jó közösségben, tanulással töltött börtönévekről (4:15). Beszél a Sztálin halálával azonnal bekövetkezett változásokról és enyhülésről, valamint a bányamunka kezdetéről, a szabadulásról és a fizetségéről (10:35). Szól arról, hogy szabadulása után kispapként titkolta szerzetesi mivoltát, mert annak nemzetközi jellege még jobban zavarta a hatóságokat. Mikor kiderült, távoznia kellett (15:26). Ezután egyházi szeretetszolgálatba állt (19:35), majd később pappá szentelték és Pannonhalmára került. A papi hivatásról is szól (23:51). Végül a rendszerváltoztatásról és a rend újjászervezésréől beszél (26:51).

Az interjúalany beszél gyerekkora nehéz körülményeiről (0:25), tanulmányairól (2:00), majd hosszasan részletezi második világháborúval kapcsolatos emlékeit, beszél a bombázásokról, cserekereskedelemről, férje elfogásáról (5:42). Mesél a téeszesítésről (27:18), az 1956-os forradalom helyi eseményeiről (28:55), a cselédek öröméről „felszabadulásuk” után (30:25), beszél Rákosi Mátyásról (31:26), Kádár Jánosról és a Kádár-korszakról (32:01), férje munkájáról (32:33), gyerekkori munkáiról (33:55), a Horthy-korszakról (35:14).

Az interjúalany beszél származásáról (0:16), Horthy kiugrási kísérletének kudarcáról és a nyilas hatalomátvételről (1:35), a leventékről, a leventemozgalomról, az általános mozgósításról, amely az interjúalanyt is érintette (2:43), arról, hogy a nyilasok Nagykanizsára osztották be, majd nem sokkal később elindult haza, de visszavitték és lecsukták, később a konyhán dolgozott, majd megszökött (5:45). Mesél arról, hogy Ausztriába vitték őket, ahol véget ért a háború (11:14), majd elindultak haza, és az úton angol katonákkal találkoztak, később egy hadifogolytáborba kerültek, majd Udinébe, Olaszországba (12:36). Két hónap olaszországi tartózkodás után Bécsbe szállították (18:10), majd hazatért Kaposvárra (21:33). Néhány hét múlva letartóztatták, elvitték Nagykanizsára, és megkezdődött a kihallgatása (22:39). Innen többedmagával megszökött, de kapott egy lövést, és mindkét lábára lebénult (26:05). Beszél ellátásáról (28:28), sikeresen megszökött társáról (31:12), Szovjetunióba szállításáról, ahol dolgoztatni akarták (33:28), az ottani ellátásról (35:20), arról, hogy megtanult oroszul beszélni (38:10), majd kivitték egy táborba, ahol kőbányában dolgoztatták az embereket (42:50). Majd továbbszállították egy másik lágerbe, ahol a német barakkba került (45:12). Mesél az ottani MUSZ-os erdélyi zsidó orvosról, akit német kémként ítélték el (49:52), győri kanonok rabtársáról (51:28), és a többi rabról (53:00). 1953 januárjában elvitték egy elosztóba, majd Novoszibirszkbe, ahol értesült Sztálin haláláról (55:21), majd bevagonírozták, és egy vasútvonal építkezésére szállították (59:09). Később közölték vele, hogy hazamehet (1:03:12), majd Lembergbe szállították, ahol 4 hónapot töltött (1:05:15), végül elindultak társaival hazafelé, de előbb Nyíregyházára kerültek (1:08:28), majd Debrecenbe (1:13:49), végül Pestre, ahol találkozott egy kaposvári ismerősével (1:15:14), akinek a segítségével eljutott Kaposvárra (1:18:10).