Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél családjáról és oktatásáról a győri internátusban (1:08). Rátér a II. világháború éveire, a várost sújtó járványra és a nyilas uralomra (2:57). Beszél budapesti kollégiumi éveiről (5:35), majd ügyvezető igazgató nagybátyja pereiről, börtönbüntetéséről és internálásáról (07:08). Szól államügyész bátyja meghurcolásáról (9:15). Beszél a Budapestre költözésről (16:37). Feleleveníti a királypuccs eseményeit (21:10), Horthy Miklós szerepét a pesti zsidók megmentésében (24:20), egy ismerőse megmenekülését a mauthauseni táborból (26:55), a német és orosz megszállást (29:43). Beszél az 1950-es évekről és arról, hogyan hatott életükre az 1956-os forradalom (34:50, 43:22), illetve feleleveníti a mosonmagyaróvári sortűz eseményeit is (10:55). Végül a rendszerváltoztatás hatásait elemzi (44:24).

Az interjúalany 1924-ben született Kiskunfélegyházán. Beszél családjáról, gyermekkoráról. Középosztálybeli családban, nagy szeretetben nőtt fel. Beszél iskolás élményeiről. Egy zárbába járt iskolába, ahol kötelező volt az egyenruha viselése. Kifejti a szórakozási lehetőségeket, elsősorban gramofonon hallgatott zenét, vagy rádiót hallgatott. (07:30) Beszél az ünnepekről, a hagyományokról. Nyaralni nem tudtak, de nem is volt erre igény. Megemlíti a kulturális életet, énekkarban énekelt, amellyel hangversenyeken vett részt, egyszer maga Kodály Zoltán vezényelt. (12:56) Beszél Horthy Miklósról és családjáról. Elmondja azokat a híreszteléseket, amelyeket Horthy István haláláról hallott. Beszél arról, hogyan jelent meg Horthy a nagy állami, vallási ünnepeken. (15:46) Beszél Kiskunfélegyháza mezővárosi jellegéről. A városban mindig a Kisgazdapárt nyert a kormánypárttal szemben. A környéken kis- és középbirtokos parasztok éltek. A családok általában békésen megoldották az öröklődést, tisztességes parasztemberek voltak. A környékbeli cigányokat is rendes, dolgos embereknek ismerte. (19:58) Beszél a mindennapi házimunkáról, hogyan kellett kislányként testvérével együtt édesanyjának segítenie. (21:02) Beszél gimnáziumi apáca tanárairól. Már a háború kitörésekor is azért imádkoztak, hogy Isten védje meg a magyar nemzetet a némettől. Az oroszokról a családnak voltak első világháborús emlékeik, amelyek alapján vallásos, tisztességes embereknek hitték őket. Sajnos a szovjet katonák többségében csalódniuk kellett. (24:22) Beszél a II. világháború harcairól, az oroszok bejöveteléről. Az idősebb katonák tisztességesek voltak, de a fiataloktól féltek. Tüzérséggel lőtték a várost. (29:14) A korábbi német megszállás nem volt kemény, csak néhány katona érkezett Kiskunfélegyházára, akikkel nem álltak szóba. Az interjúalanynak és nővérének is akkori udvarlói harcoltak a fronton. Fél év után szerencsésen visszatértek mindketten, de összességében a városnak nagy volt a vesztesége. (32:50) Azokkal, akiket később elvittek málenkij robotra vagy kitelepítették őket, nem volt kapcsolata, mivel elsősorban a falusiakat vitték el, az ő városi ismerőseit kevésbé érintették az atrocitások. A háború után nem kellett nélkülözniük. (36:20) A családnak sikerült talpra állnia és étkezdét nyitnia. Ő irodai munkát vállalt, élelmiszerjegyeket adott ki. (39:10) A kommunista hatalomátvételt félelmek közepette élték meg. Minden idegentől féltek, mert attól kellett tartaniuk, hogy bármilyen apróságért feljelenthetik őket. (41:26) Az 1956-os eseményekben nem vett részt. A forradalomról a rádióból értesült, de nem voltak pontos információi. Beszél mindennapjairól a Kádár-korszakban. (45:26)

Az interjúalany beszél arról, mit csinált azon a napon, amikor kitelepítették (0:08), nagyapja korábbi munkájáról, a falu életében betöltött fontos szerepéről (2:29), az internálás körülményeiről (3:41), a Bödönházára történő megérkezésről (5:10). Mesél a táborbeli körülményekről: a tisztálkodásról (7:47), az ott végezhető munkákról, az ételekről (9:25), a vályogvető brigád segítségével felépített házakról (13:13), az őrökről (14:43), a szabadidőről (16:18), a környékbeliekkel fennálló kapcsolatról (17:13), a táborbeli konfliktusokról (17:55), a foglalkozás szerinti összetételről (19:16), a beteg emberek esélyeiről, az orvosi ellátásról (20:20), ünnepségekről (22:54), a szabadulás körülményeiről (23:58), arról, hogy mi volt a táborban eltöltött idő alatt a legrosszabb (24:51). Majd beszámol a külvilággal való kapcsolatfenntartás lehetőségeiről (26:34), a szabadulás utáni elhelyezkedési lehetőségekről (27:21), a kényszerlakhely rendszerváltoztatás utáni meglátogatásáról (31:21), arról, hogy a feleségét a Hortobágyon eltöltött három és fél alatt ismerte meg (32:58), végül sorsa további alakulásáról, munkájáról (34:05).