Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany mesél pályaválasztásáról, pályájának kezdeteiről, üzemvezetővé való kinevezéséről. Ezt követően elmondja, hogy hogyan került át a magánszektorba már a Kádár-korszak alatt, és milyen hatással volt a vállalkozására a rendszerváltoztatás, illetve az EU-hoz való csatlakozás. Beszél a régi és a jelenlegi szakképzési rendszer közötti különbségekről is. 1:17--mesél a felmenőinek a szakmáiról 2:20-- a család anyagi helyzete az ötvenes években 5:26--hogyan élte meg gyermekként az 1956-os eseményeket 7:22--a gimnázium utáni továbbtanulás és pályaválasztás, a szakmával való megismerkedésének a története, az első munkahelye 11:10--miért nem lesz katona 12:50--hogyan lesz üzemvezető Sopronban, hogyan indít GMK-t, majd magánvállalkozást az 1980-as években, milyen nehézségekkel kell szembenéznie ennek során 14:40--a rendszerváltoztatás hatása a vállalkozására, milyen külföldi kapcsolatokat épített ki 19:00--jelenlegi termékpaletta bemutatása 22:20--az uniós csatlakozás hatása a vállalkozására 25:40--a régi és a jelenlegi szakképzési rendszer összehasonlítása

A sváb interjúalany 1935-ben született Eleken. A faluban többségében dolgos sváb emberek és románok éltek, akik a földeken dolgoztak és disznókat tenyésztettek. Beszél a mindennapi falusi életről. A sváb és a román lakosok jól kijöttek egymással, beszélték egymás nyelvét, de sokan magyarul nem is tudtak. Az interjúalany családjával a falu mellett élt egy tanyán. Nem voltak gazdagok, de mindent be tudtak szerezni, ami kellett. (07:42) 1941-ben kettészakadt a falu. A német pártiak beléptek a Volksbundba, a többiek mindvégig magyar pártiak maradtak. A volksbundisták egy idő után megerősödtek. (10:02) 1944 őszén látták Arad bombázását, utána megjelentek az oroszok. Az előttük lévő úton menekültek a szovjetek elől a bánáti svábok. (11:56) Elmondja, hogy három (valószínűleg részeg) orosz katona betört a házukba és fasisztákat kerestek. Édesapját le akarták lőni, de a közben megérkező szanitécek leállították és megbüntették a katonákat. Anyagi káruk csak kicsi volt. (14:56) A faluban élt néhány zsidó is, de nem volt sok kapcsolatuk a svábokkal. (17:20) A háború után két orosz katonát szállásoltak el náluk, ők rendesek voltak, főleg a gyerekekkel. Viszont a román katonák többször átjöttek a határon lopni. (19:24) Elmondja, hogy a háború utáni vezetőség nagy terrorban tartotta a falut. Sokakat, férfiakat és nőket is elvittek málenkij robotra évekre, többen meghaltak. Azután a falu háromnegyedét kitelepítették, csak 60 kg-os csomagot vihettek magukkal. Senki sem szerette volna elhagyni szülőföldjét. Az interjúalany családja is rajta volt a kitelepítési listán, de mivel a családfő méhész volt és kellett a helyi munkához, ezért felmentették. (26:00) 1952-ben ismerkedett meg romániai magyar férjével, aki akkor szökött át a határon. Nagyon nehéz éveket éltek át együtt a Rákosi-rendszerben, szinte minden terményt be kellett szolgáltatniuk. Látta, ahogy a terményekkel megrakott vonatok mentek a Szovjetunióba. Elmondja, hogy a svábok helyére betelepített magyarok többsége nem dolgozott rendesen és tönkretette a földet. (30:38) Éveken keresztül folyt az agitáció, hogy lépjenek be a TSZ-be, az interjúalany családja csak akkor lépett be, amikor már teljesen ellehetetlenítették. Az interjúalany is dolgozott a TSZ-ben. (31:38) 1956-ban a faluban is zajlottak forradalmi események, de mivel a tanyán betegeskedett, nem tudott részleteket. (32:30) A családból senki sem lépett be a Pártba, így nehéz helyzetben voltak. (33:34) A rendszerváltoztatáskor az interjúalany és a családtagok kaptak kisebb földet kárpótlásként. Örül annak, hogy a világháború után nem telepítették ki, mivel hiába lettek kemény munkával gazdagok a kitelepített rokonok, a hazáját nem hagyná el. Leginkább azt sajnálja, hogy földműves édesapjának gyárban kellett dolgoznia. (37:08) A kommunista rendszerben nagyon nehezen lehetett gyakorolni a vallást. Az interjúalany gyermekeit is megalázták az iskolában vallásosságuk miatt. (38:32)

Az interjúalany beszél gyerekkoráról, arról, hogyan lett végülis katolikus vallású, és hogyan ment át a katolikus iskolába. 1945-ben Ausztriába menekült, majd 1946-1952 között az orvosi egyetemre járt. Végzés után gyerekgyógyász akart lenni, de szülésznőnek kényszerítették (0:00). Beszél házasságáról és gyermekeiről, a családi életről (4:55). Beszlé gyermekkorának szép világáról, a Horthy-korszakról, az akkori polgári világról. A család és a társadalom életében sokkal nagyobb szerepet játszott a szeretet (8:40). Szól arról, hogy a hitéletet hogyan próbálta lerombolni a Rákosi-rendszer, például hogyan néztek szét az ő lakásukban is feszületet keresve (11:15). Visszatér családjának harmonikus viszonyára a két világháború között (13:25), majd elmeséli, hogy egy véletlen döntése hogyan mentette meg a biztos haláltól, amikor a várost bombázták (19:15). Szól a Rákosi-rendszer erőszakszervezeteiről (22:20), majd arról, hogy a rendszerváltoztatás során elmaradt a számonkérés (24:22). Beszél arról, hogy tizenkét éve rákbeteg, arról, hogy az Úristen segítségével megnyugvással tudja fogadni, valamint szól a fiatalokhoz a kereszténység fontosságáról (26:20). Rátér arra, hogy édesapja katonai szolgálatot teljesített a II. világháborúban, és a nyugatra hátrálás során a családját is magával vitte Ausztriába (30:15). Végül az 1956-os debreceni eseményekről szól, például arról, hogy a megszálló orosz parancsnokok feleségei a klinikán szültek, valamint arról, hogy a forradalom napjaiban a rektor tanítási szünetet rendelt el (34:38).