Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél családjáról, oktatásáról, és a II. világháború hatásáról (0:08). Szól a háború utáni elhelyezkedésről (3:45), majd arról, miként került a városháza mérnöki irodájába (5:44). Visszatér a világháború gyöngyösi harcaira (6:54). Beszél a háború utáni újjáépítési programról (9:11), a fel nem robbant robbanóanyagok megsemmisítéséről (12:34), a halottak eltemetéséről és az orosz katonai emlékmű felállításáról (15:43). Beszél a Mártai Túraegylet megszervezéséről és a túrákról (17:50). Szól munkája jellegéről az újjáépítési feladatok elvégzése után, amikor például egy gyár építése révén hirtelen száz új lakást kellett elkészíteniük (20:45). Beszél Gyöngyös iparosításáról és urbanizációjáról (23:58), kitérve a Mérges utca épületeinek kisajátítására és a lakók emeletes házakba költöztetésére (26:26). Külön szól a gyöngyösi toronyház felépítéséről (28:50). Visszatér kassai fiatalkorához, kitérve a nyilas rémuralomra (34:08), valamint arra, hogyan vitték hadifogságba édesapját (37:00). Végül az 1956-os forradalmat érintő emlékeit eleveníti fel (37:46).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, iskoláiról (0:00), majd középiskolájáról (5:00). Szól arról, hogy édesapja tizenkétszer sebesült meg az I. világháborúban, vitézi földjét csak a többiek után volt hajlandó átvenni. Így 1944 végén kapta meg, de egy fél évvel később vissza is adta (7:12). Szól a román megszállásról, mikor tiszteket szállásoltak el a házukban (8:53). Beszél az Ébredés mozgalomról, amiben megújult az ő hite is (12:35). Elmeséli, hogyan kezdett érdeklődni a zene iránt, hogyan végzett teológiát és konzervatóriumot (14:50). Szól arról, hogy micsoda összetartás volt 1956-ban, és arról, hogy ő is eldöntötte, felmegy a fővárosba harcolni, ám akkor már a szovjet csapatok miatt nem lehetett (19:00). Beszámol arról, hogyan vertek agyon egy ávóst a bányászok Miskolc utcáin (24:00). Beszél az ÁVO működéséről, például arról, hogyan vertek meg egy papot, aki az önkéntes szövetkezetek létrehozására buzdított (25:20). Visszatér az Ébredés mozgalomra, angol-amerikai gyökereire és magyarországi jelentőségére (27:15). Végül arról szól, hogyan lett segédlelkész Miskolctapolcán, hogyan próbálta szervezni a közösségi életet, és miként helyezte át az Állami Egyházügyi Hivatal embere (31:52).

Az interjúalany beszél családja váci származásáról, nagyszülei életkörülményeiről, a járványokról, illetve a dzsentrivilágról és a polgárosodásról (0:10). Röviden kitér olaszországi kiállítására a rendszerváltoztatás után (6:00). Beszél II. világháborút illető emlékeiről, a német katonákkal való kapcsolatról (9:00), külön szólva az angol-amerikai bombázókról (12:34). Beszél a cserkészetről (12:23), kitérve annak két világháború közötti politikai céljaira (18:20) és 1945 utáni ellehetetlenítésére (19:45). Beszél az 1956-os forradalom helyi eseményeiről, az emlékmű ledöntéséről (21:02), a munkástanácsok megválasztásáról és saját szerepéről (24:00). Szól a váci rádió működtetéséről (27:48), az oroszok bejöveteléről, a MUK mozgalomról, és saját illegális működéséről (29:28). Felidézi Brusznyai Árpád működését, elmondja, miként lett tanú a házkutatásnál, illetve hogyan ítélték halálra a forradalmárt (32:40). Elmeséli, hogy őt is kihallgatták, és megpróbálták beszervezni (35:18). Végül rövid kitér a Kádár-korszak végének eseményeire, és elmeséli, hogyan kereste meg öccsét egy 56-os váci tűzharc közepette (39:46).