Kapcsolódó interjúk

0:00 családi háttér, Budapesten született, de a családja Zala megyéből származik, később Nagykanizsára költözött a család 1:56 12 éves korától levente, de mellette cserkész is volt, a levente-mozgalom katonásabb volt, tartottak légoltalmi oktatást is, később Szálasi mozgósította a leventéket 5:45 ő egy olyan alakulathoz került, amelyet a fronton vetettek be, Marcalinál, de egyetlen puskalövés nélkül hadifogságba estek 7:01 letartóztatják őket azonnal, és a szovjet büntetőtörvénykönyv alapján elítélik őket, szovjet állampolgárokká minősítve a foglyokat, még 1963-ban is kettős állampolgárként kapta meg a szovjet legfelsőbb bíróság döntését, amivel rehabilitálták 9:43 a Gulág a lágerek főhatóságának volt a neve 11:32 a láger egy önálló gazdasági egység volt, katonák irányították, a környező munkahelyekre közvetítették ki a munkaerőt, kötelességük volt a gazdaságos működés 14:18 az élelmezés, és a ruházat, az életkörülmények elégtelenek voltak a túléléshez, 50-60%-os volt a halálozási arány 16:34 a nélkülözések mellett sokan lelkileg vagy szellemileg sem bírták a lágeréletet 18:25 a lágerban megtanult oroszul, később tolmácsolt is, és megtanult írni-olvasni orosz nyelven 19:36 a táborban beszélgetőtársa volt Szolzsenyicin is 22:17 a magyarokkal való találkozási lehetőség kevés volt, a rabok között viszont mindig létezett az összetartás 23:18 2002-ben végigjárta azokat a helyeket, ahol Ukrajnában 18-20 évesen raboskodott, de a táborok nyomát eltüntették 25:40 a lágerben a honvágy volt a legnehezebb, ez akkor tört rá az emberre, amikor volt ideje elgondolkodni 27:13 többször volt a tábori élete során kórházban, az első öt évben háromszor kapott vérhast, később már jobban megedződött 28:16 csak hazaérkezésekor tudta meg, hogy a családja megvan még, eleinte attól féltek, hogy nem kiszabadulnak, hanem jobban eldugják őket 31:57 1953. december 1.-én érkezett meg Nagykanizsára, de már júliusban Lembergen voltak, a várakozás oka az volt, hogy Rákosi eleinte nem akarta befogadni őket 33:12 magyar földre lépve rögtön gorombáskodtak velük, kutyás és géppisztolyos őrök várták őket 34:53 a család előbb megtudta, hogy él, mert valahogy sikerült egy levelet elküldenie 36:20 hazaérkezésekor nekiállt az emlékiratai megírásának, meg akarta örökíteni mindazt, amin keresztül ment 38:20 hazatérése után könyvelőként helyezkedett el, később leérettségizett, pénzügyi szakvizsgákat tett 39:13 az 1956-os eseményekre emlékezik vissza, elsősorban a rádió és a különböző újságok tudósítottak a budapesti eseményekről, Nagykanizsán viszonylag csendben teltek a forradalom napjai 40:52 ő a nemzeti bizottság tagja volt, a közeli községekbe ment ki, és a közellátás zavartalansága érdekében felmérte, hogy milyen tartalékai voltak a településeknek, később ezért a szerepéért kirúgták az állásából, de sikerült visszakerülnie 41:59 mint volt fogolyt, figyelemmel követték, hétköznapi emberként élte az életét a továbbiakban

Az interjúalany beszél a családjáról (0:17), tanulmányairól (1:13), a zsidótörvények hatásairól, az iskolából való kizárásáról (2:14), további tanulmányairól, munkájáról, majd ismét a zsidótörvényekről (2:34), a német megszállásról, a gettósításról (6:01), auschwitzi emlékeiről (8:41). Beszámol arról, hogy ősszel Reichenbachba szállították, ahol egy repülőgépgyárban dolgozott (10:59), majd Parschnitz-ba vezényelték őket, ahova 10 nap menetelés után érkeztek meg (13:44), és itt szabadították fel a szovjetek (15:43), majd ruhát, cipőt koldultak, és elindultak haza (16:23). Mesél hazatéréséről, és arról, hogy nagybátyja családját embertelenül gyilkolták meg (17:53). Ezután rátér arra, hogyan kezdte újra az életét (20:21), majd visszatér lágerbeli élményeire (21:09), a reichenbachi gyárral kapcsolatos emlékeire (24:03), végül ismét a hazatérése utáni eseményekről beszél, és azt is elmondja, miért nem emigrált (26:31).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról és a tanyasi iskoláról (0:22), illetve a II. világháborúval kapcsolatos emlékeiről (3:10). Említi a földosztás következményeit (13:12) és középiskolás éveit (14:55), különös tekintettel a mindennapi életre, a tanyasi iskolával való összehasonlításban (17:55). Rátér a társadalom terrorizálására és a mezőgazdaság 50-es évekbeli átalakítására (28:06) és az 1956-os forradalomra (30:45).