Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a mezőgazdasági munkákról, a régi értékekről (0:25), majd rátér oktatására, a tanyasi iskolára, a fegyelmezésre (5:42). Szól a leventemozgalomról és annak katonás rendjéről (10:10), majd a kiképzés gyakorlatairól (11:40). Ipari tanuló lett, cipésznek tanult, és nem lett katona (12:40). Szól világháborús élményeiről, a háború dúlásáról (16:20). Rátér az orosz katonák bejövetelére: iparosként nekik kellett dolgoznia (17:58). Szól a háború utáni nehéz helyzetről, a cserekereskedelemről, az élelmiszerhiányról, például arról, hogyan szerzett tejet a kisfiának (20:00). Szól a munkalehetőségekről, arról, hogyan került a tűzoltósághoz, aztán az építőiparba, aztán pedig különböző konyhákra élelmezési beszerzőnek (21:50). A gödöllői egyetem konyhájának dolgozott, amikor kitört az 1956-os forradalom. Erről szóló emlékeit meséli el, azt, hogyan ment haza Vácra gyalog, illetve hogyan keresték az oroszok Szuezt (24:10). Szól arról, hogy miként került a gimnáziumhoz dolgozni, és arról, hogy milyen változásokon ment át a gimnázium mindennapi élete, erkölcsei, fegyelme (30:00). Beszél arról, hogy a legjobb talán a Horthy-korszakban volt az élet (35:55). Elemzi a Kádár-korszak életkörülményeit is (38:40), illetve beszél mostani elfoglaltságairól és fiataloknak szóló üzeneteiről is (40:30).

0:00 családi háttér, szülei parasztcsaládból származtak, nem nélkülöztek, mert a föld megadta nekik az élelmiszert 3:23 a háború alatt azonban a cukrot csak jegyre adták 5:51 a szűkebb család megúszta a háborút, de édesapja testvérei katonák voltak, egyiküket a jugoszláv szabadcsapatok kivégezték 10:03 mesél az általános iskolai évekről 13:47 mesél a TSZ-életről 18:24 felidézi 1956-os emlékeit

Az interjúalany 1926-ban született Szentesen. Beszél földművelő szüleiről, gyermekkoráról, tanyasi iskolában töltött diákéveiről. (01:26) Később szentesi iskolában tanult. (03:02) Mivel a családnak nem volt rá pénze, az interjúalany nem tanulhatott tovább. Ferihegyre költöztek, ahol lovaskocsit vezetett. Ezután Romániába kerültek, ahol a lakosság nem fogadta be őket, a kútjukat is megmérgezték. Az egész család lebetegedett, anyja, nagyapja és egy lovász meghalt. (07:10) Ezután nagyanyja nevelte Szentesen, apja újranősült, mostohája vele volt egy idős. (09:18) Gyógyszertárban dolgozott, de a német megszállás után a zsidó gyógyszerészt elhurcolták (az időpontra rosszul emlékszik!), így alkalmi munkákat kellett vállalnia. (09:38) A Rákosi-korszakban mezőgazdasági munkákat végzett, de a kemény beszolgáltatási rendszer miatt szinte minden terményt elvettek. (Az interjúalany a beszolgáltatások időszakát tévesen 1943-ra teszi!) (10:32) Beszél szovjet megszállásról. A lakosságot hídépítési munkára kényszerítették. Később az erőszakoskodó katonák elől az interjúalanynak bujkálnia kellett. (16:26) Későbbi férjét három évre elvitték katonának, miután visszatért a szolgálatból mozdonyfűtő lett. 1945-ben vette el az interjúalanyt. (20:00) Nehezen tudtak letelepedni, először a nagyszülőknél laktak, majd albérletbe mentek. Beszél mindennapi nehéz életükről, három kisgyermeküknek is a földön kellett dolgoznia. A férj egy idő után mozdonyvezető lett, akkor javultak életkörülményeik. (23:46) Legidősebb fia vízvezetékszerelő, lánya könyvelő, kisebbik fia mozdonyvezető lett. (25:08) Az interjúalany csak otthon tudott dolgozni, amíg a gyermekeit nevelte. (26:52) Később üzemben végzett kézművesmunkákat. Ezután gyári bedolgozó lett. Közben állatokat nevelt. Nagy nehézségek árán sikerült a családnak egy kertes házat vennie. (29:20) A férj 50 éves korában agyvérzést kapott, ápolásra szorult. Ezután minden munkát az interjúalanynak kellett elvégeznie. 1981-es nyugdíjazása után is még öt évig dolgozott. Férje halála után társasházba költözött. (30:42) A rokonság nagy része már meghalt, csupán gyerekei és unokái élnek. (33:06) Az 1956-os eseményekről a rádióból értesült. (Az angol-magyar 6:3 meccset rossz időpontra teszi!) (34:32) Beszél a jegyrendszerről. (35:30) A rendszerváltoztatás könnyített a helyzetén. (37:18)