Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél családjáról és a két világháború közötti oktatásról (0:35), majd rátér a népi írókkal való kapcsolatára, fiatalkori baloldali gondolkodására (06:25). Szól az iskola államosításáról (10:22) és arról, hogyan lépett be a Nemzeti Parasztpártba (11:52). Beszél a népi kollégiumok alapításáról (17:36), működéséről (21:28), majd a megszüntetésükkel kapcsolatos vitákról (24:38). Szól a beszolgáltatásokról (26:00), elmesélve, hogyan vett részt ő is bennük (29:25). Beszél a hatvanas évek kulturális fellendüléséről (37:48), és végül a rendszerváltoztatásról (39:20).

Az interjúalany 1938-ban született Dobrádon. Szülei földnélküli napszámosok voltak. A II. világháború alatt menekülniük kellett, mivel pont a megmerevedett front közepén laktak. Egy rokonnál húzták meg magukat másfél hétre, 30-40-en voltak egy kis lakásban. A harcok után visszatértek. A megszálló orosz katonák nem voltak túlságosan durvák a település lakóival, egyszer azonban egy szovjet katona majdnem megölte őt és családját, de édesanyja megmentette. (04:32) A háború után újraindult a mindennapi élet. Mire összeszedte magát a család, elkezdődtek az 1956-os események. Tudomást szerzett a miskolci történésekről, de nem volt aktív résztvevő, Dobrádról csak ellátmányt vásároltak a forradalmárok. (07:52) 1958-1960 között töltötte le sorkatonai szolgálatát sofőrként Baján. Utána Budapestre költözött. (08:42) A Rákosi-rendszerről nincs sok emléke, mivel nem volt a családnak földje, ezért a beszolgáltatás nem érintette őket. A TSZ-ek véleménye szerint jól működtek. Beszél arról, hogyan vették el a kulákoktól a földet. Emellett rossznak találta, hogy tiltották a vallást, Mindszentyt bebörtönözték.(11:08) Budapesten buszsöfőrként dolgozott, elmondja mindennapjait a Kádár-korszakban. (12:32) Sosem politizált, de örült a rendszerváltoztatásnak, ekkor már újra szülőfalujában dolgozott fuvarosként. Szavazni nem jár. (14:00) Beszél a TSZ-ek szervezéséről. A földeket elvették a parasztoktól, többeket el is hurcoltak. (14:50) Fiatal korában nem volt lehetősége se tanulni, se szórakozni. (15:10) Mivel nem akart sosem politizálni, ezért 56-ban egyik oldalra sem állt. A rendszerváltoztatás után minimális kárpótlást kapott. (15:50) Beszél arról, hogy fiatal korában az egyetlen szórakozási lehetőségek a bálok voltak, amelyek általában verekedéssel végződtek. Megemlíti még a mindennapi életet, a munkát a házban, a konyhában és a földeken. Szobakonyhás lakásuk volt, amelyben nyolcan laktak. A vizet a Tiszáról hordták. Elmondja gyermekkorában milyen munkákat végzett, elsősorban tehenekre vigyázott. (22:48)

0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja vasutas volt 1:15 Debrecenben élik át a bombázásokat, édesapja vasutasként az állomáson veszélyben volt 3:50 Debrecent elhagyták a front előtt, Budapestre mentek, majd Komárom következett, utána ő munkaszolgálatos levente lett az édesapja vasutas alakulatát kisegítő csapatnál, Ausztriába menekültek, de eljutottak Csehországba is, ott éri őket a szovjet megszállás 7:50 végül június végére értek haza, ott a piaristáknál pótolt évet, és így felfigyeltek rá 10:18 1947-ben érettségizett, utána belépett a piarista rendbe, és tanított, de 1948-ban államosították az iskolát, 1950-ben pedig feloszlatták a szerzetesrendeket 11:42 az államosítás után teológiát tanultak, majd a kispapok felétől megváltak, őt 1953-ban szentelték pappá 14:52 egy dolgozata miatt áthelyezték Érsekvadkertre, elmeséli az ottani plébános élettörténetét és meghurcolását az ötvenes években 20:06 néhány hónap után áthelyezik Nógrádmegyerre, mesél az 1956-os eseményekről 24:45 a következő helye egy budapesti plébániára volt, ott nagyon sokan jártak hittanra, az 1956-os forradalom leverése elleni tiltakozásul 27:08 1961-ben beidézi az ÁVH, megvádolták államellenes szervezkedéssel, ennek a végeredménye az lett, hogy három évre eltiltják a papi működéstől 30:50 egy rádió-televízió szervízhez ment el dolgozni, de ez sem ment könnyen, szereznie kellett papírt, hogy politikailag megbízható 40:55 1964-ben a Vatikán és az állam közötti részleges megállapodás után enyhült a szigor, ezért visszamehetett papnak, közben levizsgázik rádióműszerészetből 49:15 mesél a megfigyelésekről 54:25 1976-ban már tartott három lelkigyakorlatot, ezért ősszel felrendelték, és áthelyezték a budai Szent Imre-plébániára 1:00:40 a Kádár-rendszer válságát nem érezték, még 1983-ban is egy hittan óráját a rendőrség megpróbálta megakadályozni 1:07:35 1986-ban egy spanyol kirándulásról hazaérve hallották, hogy Lékai bíboros meghalt, aki állami temetést kapott, az örökfogadalmat pedig csak 1989-ben tehette le