Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany szülei földművesek voltak, ő maga is tanyasi iskolába járt. Gyerekkorára és a pusztai életre emlékezik vissza(0:08).Édesapja 18 évesen vonult be az első világháborúba, szerencsésen túl is élte a harcokat(7:10).Férje a második világháborúban fogságba esett, először Romániában, majd a Szovjetunióban raboskodott. Az ő háborús történetéről mesél(9:28).Antal Jánosné arról mesél, hogyan kérte meg a férje a kezét, s hogy a házasságnak akkoriban milyen feltételei voltak akkoriban(17:29).A Horthy-korszakban rendezett anyagi körülmények között éltek, ezzel kapcsolatban a szűkebb családi kör történetéről is beszél(18:57).Az édesapja a helyszínen élte át Budapest ostromát. Édespja és saját háborús élményeiről beszél(21:25).Az interjúalany a gyerekkori földműves munkáiról mesél(23:58).A szovjet megszállással kapcsolatban elmeséli, amikor először találkozott vörös katonával. Beszámol a fosztogatásokról és az erőszakoskodásokról(25:15).1949-ben kilakoltatták a családot a tanyájukról és egy lakást kaptak helyette. Az új körülményeket eleveníti fel(34:02).Ezt a videot nem lehet tájmkódolni...

Az interjúalany beszél arról, hogyan kezdte érdekelni a kiskunfélegyházi zsidók sorsa (0:06), milyen volt a helyi zsidók helyzete az 1930-as években, beszél a neológ és az ortodox zsidók közötti különbségekről (2:47), arról, hogy a ’30-as években nem volt jelentős az antiszemitizmus, és a helyi zsidók nem voltak túl gazdagok (8:22). Mesél Kun Lea (az interjúalany kapcsolatba lépett két- korábban Kiskunfélegyházán élő- zsidó hölggyel, Kun Leával és Rothman Lenkével) családjának helyzetéről (10:15). Mesél arról, hogy 1938-ban Endre László barátja, Rozsnyay Béla lett a polgármester, majd nemsokára Kamenyec-Podolszkijba deportáltak egy családot (16:21). Beszámol a zsidókkal szembeni intézkedésekről (22:45), a német megszállásról, és annak következményeiről (24:57), a zsidók gettósításáról, a gettóbeli körülményekről (28:45), a gettó felszámolásáról, az emberek részvétlenségéről (36:08), Endre László antiszemitizmusának forrásáról, a Kiskunfélegyházára gyakorolt hatásáról (40:34).Beszél arról, hogy először Kecskemétre vitték a gettó felszámolása után a zsidókat, majd Auschwitzba (43:05), ahol az amerikaiak szabadították fel őket, de innentől a két lány sorsa kettévált, Rothman Lenke híres svédországi művész lett (48:38), Kun Lea pedig hazatért Budapestre, majd Izraelbe emigrált (50:49).

Az interjúalany beszél családjáról, életkörülményeikről a két világháború között (0:20). Szól arról, hogyan vitték őket gettóba (4:54), majd arról, hogyan zajlott a deportálás és milyen munkát kellett végezni a táborban (11:24). Beszél az auschwitzi táborról (16:05), majd átszállításáról Görlitzbe (17:50). Beszél a felszabadulás körülményeiről (24:45, 34:50), illetve elemzi a zsidóság helyzetét és a második világháború tanulságait (39:33).