Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, juhász édesapjáról, aki hetente csak egyszer volt otthon. Leírja életkörülményeiket, a lakóhelyüket és az intézők ugratását (0:07). Az intézővel való konfliktus után elköltöztek, a háború után pedig nehézkes építkezésbe kezdtek (5:22). Édesanyja elkerült egy nagygazdához takarítani és egy jugoszláviai dezertőrrel élt együtt (9:22). Apjával való rendszeres konfliktus után az interjúalany is elköltözött (11:08). Beszél a II. világháborúról (12:42). Szól arról, hogy családot alapított, de aztán el kellett őket hagynia, mert távol dolgozott (14:50). Elmeséli, hogyan értesültek az 56-os eseményekről (24:00), majd arról, hogyan főzött édesanyja 45-ben az orosz katonákra abból a kevésből, ami volt nekik (22:55). A TSZ-esítésről, és arról, hogy az emberek végül megkedvelték a TSZ-t, szintén beszél (24:30). Szól első gyermeke haláláról és a válásáról (24:50), valamint katonai szolgálatáról, egy apró kihásásáról, ami miatt a veszélyes határőrséghez helyezték (27:25).

Az interjúalany beszél a családjáról (0:25), a kollektív gazdaságban végzett tevékenységről (1:25), a román nyelv tanulásáról (6:38), második világháborúval kapcsolatos emlékeiről (7:42), a korabeli szórakozási lehetőségekről, bálokról (12:27), a román-magyar viszonyról és a helyi vallási életről (15:15).

Az interjúalany beszél gyerekkoráról és édesapjáról, akit az ostromlott Budapesten ért halálos találat (0:10). Nevelőapját patkolókovácsként dolgoztatták a megszálló orosz katonák. Szól az oroszok gyerekes, gyakran vidám viselkedáéséről, valamint arról, hogy őt és édesanyját elvitték és csutaszár vágására kényszerítették. Nevelőapjának sok mindent meg kellett mozgatnia, hogy elengedjék őket, közben pedig többször majdnem lelőtték őket (1:24). Elmeséli, hogy nevelőapja miként merészkedett vissza házukba, hogy a zabrálásból megmentsen néhány dolgot, és hogy miként zavarták el őt onnan az oroszok (7:45). Elmeséli, hogyan kellett az éjszaka közepén szovjet katonákat kísérnie egyik faluból a másikba, aminek során félreértések miatt szintén többször majdnem lelőtték (14:48). Szól arról, hogy a falujukon kívül menekültnek számítottak, és miként döntötték el, hogy gyalog elindulnak rokonokhoz lakni (18:28). Elmeséli, hogy egy orosz katonanő meglátta a csizmán a jó csizmát, levetette vele, és odaadta a sajátját, ami elhasznált és lyukas volt (20:20). Szól arról, hogyan értek oda nagynénjéhez, hogyan kellett bújdokolni az erőszak elől (24:10), majd azt, hogy mi történt a háború után, és hogyan alapított családot (25:52).