Leírás: Az interjúalany először röviden beszél születéséről és családjáról (0:01). Rátér arra, hogyan telepítették ki családját a felvidéki Újvárról, ott milyen javaik voltak, és arra, hogy édesapja úgy érezte, átverte őket a magyar állam (1:00). Szól édesapja mezőgazdasági és kereskedői munkájáról, és arról, hogyan kísérte el néha a piacra (4:45), valamint szól arról, milyen nehéz volt beilleszkedni új, magyarországi lakhelyükön (7:22). Szól a többiekről, akiket a faluból telepítettek ki, és a kitelepítettek 1987-es találkozójáról (11:07), valamint arról, milyen nehéz volt meglátogatni a rokonokat a határ másik oldalán (13:36). Beszél arról, milyen földeket kaptak Magyarországon, hogyan akarták beléptetni őket a TSZ-be, hogyan tűnt el édesapja két hétre ellenállásának következtében, majd arról, hogyan kaptak távoli, rossz minőségű földeket a sajátjuk helyett (14:47). Szól a késői Kádár-korszak jobb életkörülményeiről, lakásépítésről és hitelről. Megemlíti a kommunista és a vallási értékek ütközését is, ahogy például a férjét mindig megintették, valahányszor az egyik gyermekük bérmálkozott (17:34). Szól továbbá a munkáról, az autóvásárlásról és a külföldi utakról (21:28), valamint a rendszerváltoztatás hatásairól (25:00). Végül arról szól, milyen rendszeresen járnak vissza Szlovákiába, ahol gyermekeiknek is megmutatják a régi házat. Az ajtófélfán a bátyja növését jelző rovátkákat azóta sem festették le (26:15).