Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany szól családjáról, cseléd édesapjáról, arról, hogy laktak egymás hegyén-hátán a cselédek, és milyen fizetséget kaptak (0:30). Szól a fegyelemről, és elmeséli, hogy amikor valamiért a munkafelügyelő elkezdte őt ütlegelni, az édesapja nagyon megverte, mire kitették őket a helyükről. Édesanyja szüleihez kellett költözniük, de alig éltek meg (3:50). Szól arról, hogyan kezdett téglagyárban dolgozni, ahol megtanulta, mi az a munka (7:45). Szól a leventemozgalomról, valamint arról, hogy hogyan alakult ki a hidegháborús légkör, hogyan gondolták a közelgő nyugat-keleti háborút elkerülhetetlennek, s a készülés milyen terheket rótt a lakosságra (14:40). Szól a beszolgáltatási rendszerről, ami finanszírozta a hadseregfejlesztést, újjáépítést és az ipart (17:00). Szól a határsáv működéséről, például arról, hogyan kellett katonatiszt létére a feleségével kerülve gyalogolnia a határsáv intézkedései miatt (21:00). Arról is szól, hogy a környék a határ miatt volt magára hagyva, csak 1956 után kezdődött a település fejlesztése. Szól a TSZ-ek szervezéséről is. Elmondja, hogy korábban valósult meg az egyesítés, mint a gépesítés, így az átmeneti időszakban tovább rontotta a mezőgazdaság életét. Ugyanakkor a gépesítés után az addigi legjobb mezőgazdasági rendszert hozta létre. Mikor kész lett, többet keresett a tejesgazda, mint ő tanácselnökként (24:35). Szól arról, hogy miként esett át a térség a modernizáción: villany, víz, aszfaltozás. Arról is szól, hogy Trianonnak egy előnye, hogy Lenti lett a regionális központ Zalabaksa helyett (32:10). Szól arról, hogy a jugoszláv szakítás idején nem voltak fejlesztések a villanyt leszámítva, mert a rendszer Titóék orra alá akarta dörgölni az ország fejlettségét. A hatvanas években megindult a fejlesztés, először gazdasági, majd kulturális (37:00). Szól a fürdő építésének megkezdéséről, amibe úgy mertek belevágni, hogy nem volt rá pénz. Úgy szereztek pénzt, hogy "Lenti az októberi forradalom 60. évfordulójára készül", s ezzel minden ajtó kinyílt nekik. 14 hónap alatt épült fel, a lakók szombatonként dolgoztak rajta (40:50). Mivel 1978 novemberére kész volt a fürdő, felterjesztették az Elnöki Tanácshoz, hogy Lenti váljon várossá december 31-ével. Szól az ezzel kapcsolatos fejlesztésekről, útburkolásról, a saját szakközépiskola megalapításáról (45:30). Szól a január 6-i városavató ünnepségről, amire hosszú előkészületeket tettek, amit nagyban nehezített a hóesés (52:50).

Az interjúalany beszél magáról, családjáról (0:11), gyerekkoráról (1:06), tanulmányairól (2:32), a tanítóképzőről, tanítói gyakorlatáról (5:50), második világháborús emlékeiről, édesapja megöléséről (7:30), a pedagógiai főiskola elvégzéséről, későbbi munkájáról (11:56), az MHK-mozgalomról (14:19), a politika és az oktatás viszonyáról (16:03), a korabeli ünnepekről (17:50), osztályfőnöki munkájáról (18:30), esküvőjéről (20:03), vöröskeresztes munkájáról (21:10), lány tanítványainak érettségiztetéséről (22:25), sportbemutatókról (23:52), az Országos Sportnapokról (24:47), kitüntetéseiről (25:20).

Az interjúalany beszél tanulmányairól (0:17), diplomaszerzés utáni elhelyezkedéséről (3:15), a politika befolyásáról az oktatásban (5:10), a szakmai és politikai továbbképzésekről és a rendszer titkáról (9:50). Az 1980-as amerikai elnökválasztással szemlélteti a politikusok és a közvélemény közötti véleménykülönbséget (16:45), valamint beszél szülei életéről Hódmezővásárhelyre költözésük után (20:20). Mesél a légiriadókról és a német megszállókkal szembeni ellenszenvéről (21:49), a szovjet megszállásról (24:12), a leventemozgalomról, megmeneküléséről a háború alatti katonai szolgálat elől (26:42), valamint munkaszolgálatos édesapja szerepéről az észak-erdélyi vasút megépítésénél a terület visszatérése után (33:35).