Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél a családjáról, gyerekkoráról (1:04), az I.világháborúról (5:06), a zsidókat ért hátrányos megkülönböztetésről, zsidótörvényekről, több családtag elhurcolásáról (8:21), a háború utáni élelmiszerhiányról (10:33), a beszolgáltatásról (14:09), TSZ-be való belépésükről (15:50), majd visszatér II.világháborús emlékeire (16:17). Mesél az 1956-os forradalomról (18:02), a Kádár-rendszerről, az államosított földjükről (20:02), a szórakozási lehetőségekről (24:21), a vallási életről (26:22), végül a rendszerváltoztatásról (28:13).

Az interjúalany elmeséli családja történetét, amely szorosan összefügg családi cserépkályha gyártás történetével is. Mesél vállalkozásuk két világháború közötti, a II. világháború alatti és a Rákosi-rendszer korabeli sorsáról. Beszél arról, hogy milyen munkákat kapott az 1970-es években, illetve, hogy milyen változások érték vállalatát a rendszerváltoztatást követően. Beszél díjairól, valamint a "Virágos Sopronért" mozgalomban folytatott tevékenységéről. 1:35--a család és a családi műhely története az I. világháború előtt 6:55--családtagok részvétele az I. világháborúban 7:35--milyen megrendeléseket kaptak a két világháború között, milyen volt a kisipar helyzete ekkoriban 9:50--a II. világháború időszaka, hogyan bújtatják az üldözött zsidókat a műhelyükben 12:26--a Rákosi alatti államosítások hatása a műhely életére 14:05--hogyan sajátítja el a szakmát 15:55--egy 1956-os élménye 16:50--a külföldi megrendeléseik, az 1970-es években kapott megrendeléseik (restaurálás, megrendelés múzeumoktól) 24:30--a rendszerváltoztatás utáni változások a műhely életében 25:18--a "Virágos Sopronért" mozgalomban folytatott tevékenysége 27:57--a cserépkályhás munkájának bemutatása 30:36--különböző díjai, elismerései

Az interjúalany beszél születéséről, és arról, hogy gyermekkorában nagy beteg lett a mandulájával (0:00). Beszél sommás szüleiről, arról, hogy nagyapja nem szerette az urakat, és megütötte az intézőt, valamint arról, hogy miként kísérték el a szüleiket (1:35). Szól arról, hogy nagyon beteg lett a lába és mankóval kellett járnia (7:35). Egyik nap egy mellette elhaladó úri kocsin ülőket leköpött, mire az úr felvette és elküldte kórházba (10:00). A kórházban hárman aludtak egy ágyban, de gyorsan megműtötték (13:05). Szól a háború utáni jegyrendszerről, és arról, hogy lányok hajsütését vállalta piszkavassal, hogy pénzt keressen (16:52). Beszél a megszállásról, arról, hogy akkoriban gomba helyettesítette a húst, az intelligens német katonákról és az erőszakoskodó oroszokról, valamint az ukránokról. Az oroszok elől két másik lánnyal egy hordóban bújtak el (19:34). Szól arról, hogy a háború után a nincsteleneket ki akarták telepíteni a svábok helyére a Dunántúlra, ami nem nagyon tetszett a családnak, de belekényszerültek. Nagyon szomorú volt, ahogy még egy ideig ott laktak velük együtt azok, akiket kitelepítettek. De öt évvel később mindenki vissza tudott költözni a saját lakásába. Csendőr nagybátyjáról is beszél, aki bújkált a háború utáni időkben (23:57). Végül oktatásáról, művelődéséről szól, arról, hogy a párttitkár is örült annak, mennyire jól tudja az oroszt, valamint férjével való megismerkedéséről szól (31:48).