Gyűjteményhez ad

Az 50-es évek borzalmai

2532 megtekintés

Hossz: 00:45:00
Témakörök: '50-es évek
Leírás: Az interjúalany 1938-ban született Szatmárcsekén. 1950-ben a családot kuláklistára tették. Mindent elvettek tőlük, folyamatosan megbüntették őket valamiért. Édesapját sokszor órákon keresztül hallgatták ki, de nem tudtak saját magára terhelő vallomást kicsikarni belőle. Hónapokon keresztül ez ment, míg végül magyarázat nélkül letartóztatták a családfőt. Végül a hivatalos vád az volt, hogy nem szántotta fel a földjét. A vádlott által hozott nyolc tanú vallomását nem vették figyelembe, 4 hónapra börtönbe zárták. Az interjúalany édesanyja belebetegadett a meghurcoltatásokba. A folyamatos üldöztetésnek az 1956-os forradalom vetett véget. (06:54) 1955-ben ment férjhez. Félt a kitelepítéstől. Végül ez nem történt meg, de a rettegés miatt idegileg tönkremnet a család. Öccsét nem vették fel egyik középiskolába sem, pedig kiváló tanuló volt. (10:04) Elmondja a békés forradalmi eseményeket Szatmárcsekén. Miután a család kezdett volna talpraállni, kezdődött a TSZ-esítés. Mivel az apja már nem tudott rendesen dolgozni, ezért ez nagy hátrány volt. (15:04) A rokonságot is büntették, elvitték mindenüket, többeket börtönbe zártak. Elsősorban idegileg próbáltak tönkretenni mindenkit. (18:46) Az interjúalany és családja egy háromszobás, kétkonyás, kételőszobás házban laktak, azért még egy családot be akartak költöztetni. Végül "csak" egy tanítónőt költöztettek be, aki szerencsére hamarosan családtaggá vált. Az akkor még gyermek interjúalanynak nagyon hamar fel kellett nőnie. (25:40) A családnak titokban sikerült megőriznie katolikus hitét és vallásosságát. Ez azonban nagy nehézségekbe ütközött. A hittan oktatását megszűntették a kommunisták, így sok fiatal már nem is akart vallásos életet élni. (31:02) Az 1956-os forradalom után jobbak lettek a körülmények, de ez az interjúalany csaldjára már nem volt nagyobb hatással (szülei öregek voltak). A forradalom alatt a házból sem mertek kimenni, mert féltek a megtorlástól. (33:30) A Kádár-korszakban a szülei már nem tudtak dolgozni, édesapja csak portás lehetett. Az interjúalany már túl öreg volt ahhoz, hogy gimnáziumban tanulhasson, így ápolónőnek készült. Szatmárcsekéről szerencsére nem telepítettek ki senkit. (36:30) Beszél arról, hogyan sikerült a hozzájuk költöztetett tanítónőnek beilleszkednie. (38:26) Elmondja milyen volt a munkája ápolónőként. Közben a kialaukó TSZ-rendszerben sok család megerősödött. Bármennyire nehéz is volt a család sorsa, segítette őket, hogy legalább együtt lehettek. (45:40)
Említett időszakok, témák
  • Az „ötvenes évek” időszaka (1949-1953)
  • A földosztás, majd az államosítások következményeiről
  • A kitelepítésről, internálásról, illetve a katonai munkaszolgálatról
  • A diktatúra kiépüléséről, hatásairól és következményeiről
  • A diktatúra elnyomó apparátusával szembeni ellenállásról
  • Az iparosítás és a mezőgazdaság átalakításának következményeiről
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
  • Munkáról, munkahelyről, a munka jellegéről, az egyéni boldogulás és a munka kapcsolatáról
  • Az országos és helyi politikának az egyénre és a szűkebb környezetre gyakorolt hatásairól (agitáció, tömegrendezvények, kulákkérdés)
  • A társadalmi és politikai életben való részvételről, aktivitásról, ennek módjáról
  • Politika és egyház viszonyáról
  • A korszak mindennapjairól, hétköznapjairól
Interjúalany neve: Kondiszné Jakab Ilona
Interjúalany lakhelye: Kisvárda
Interjúalany született: Szatmárcseke, 1938
Interjúalany foglalkozása: nyugdíjas
Felvétel időpontja: 2011. január 20
Felvétel helyszíne: Kisvárda
Interjút készítette: II. Rákóczi Ferenc Szakközép-és Szakiskola, Kisvárda

Kapcsolódó interjúk

Hossz: 00:46:00
Tárgy: '50-es évek, Át- és kitelepítések, politikai rendőrség, kényszermunka, kollektivizálás
Az interjúalany bemutatja egy 50 holdas, zalai parasztcsalád életét a Rákosi-rendszer előtt, majd részletesen beszámol a család Hortobágyra telepítéséről (ez az első kitelepítési akció során történt), valamint a Kócspusztán eltöltött három évről. Interjúalanyunk beszél a hétköznapi létbe való visszailleszkedéséről. Szemlélteti saját tapasztalatai alapján az '50-es évek közepén zajló iparosítás jellegzetességeit Tatabánya és Oroszlány vidékén.
Interjúalany: Uné Szabó Sarolta
Felvétel időpontja: 2010. december 05
Készítette: Szent Orsolya Római Katolikus Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium, Sopron

Hossz: 00:26:00
Tárgy: kettős megszállás, '50-es évek, 1956
0:00 családi háttér, a szülei gazdálkodók voltak 2:20 visszakerült Kaposvárra, mert a főiskolájukat lebombázták Budapesten, személyes tapasztalata nem volt az orosz katonákkal, de az egyik évfolyamtársát megerőszakolták a katonák 5:15 a háborús hétköznapok alatt kijárási tilalom, elsötétítés lépett életbe, és be kellett zárkózniuk, az élelmet jegyre lehetett csak kapni, nekik szerencséjük volt, mert voltak kisebb birtokaik 7:48 Kaposvár elfoglalása után Pécsre ment, mert ott nem volt kijárási tilalom, és beiratkozott az orvosi egyetemre 10:27 az orvosi egyetem elvégzése után nem dolgozhatott Kaposvárott, hanem Szombathelyre irányították, később megyei gyerekgyógyász-főorvos volt, de ez sok adminisztrációs munkával járt 12:12 a háború alatt, és utána pengő volt a fizetőeszköz, de az nagyon hamar elértéktelenedett; később rátér arra, hogy ő nem lépett be a pártba, de a testvéreit felszólították a belépésre 18:03 az 1956-os forradalmat megelőző helyzet már elviselhetetlen volt, ezért akart a nép változtatni 19:56 felidézi a kötelező szocialista ünnepségeket
Interjúalany: Kopátsy Erzsébet
Felvétel időpontja: 2011. március 12
Készítette: Lorántffy Zsuzsanna Református Általános Iskola és Gimnázium, Kaposvár

Hossz: 00:53:00
Tárgy: kettős megszállás, '50-es évek
Az interjúalany azok között a szép, fiatal lányok között volt, akiket 1945. február 13-án elvittek a felvidéki Hetényről, hogy a nyilasok "egészséges, magyar anyákként megőrizzék" őket. Röviden szól családjáról, földjükről, Hetény lakosságáról (0:50), majd rátér arra, hogy miként fogadta a felvidéki magyarság a bécsi döntést (3:10). A háború során német katonákat is elszállásoltak, az oroszok pedig kétszer is elfoglalták a falut (4:30). Szól arról, hogy február 13-án elvitték huszonhárom társával együtt a nyilasok (7:20), és először Érsekújvárra szállították őket, ahol cetliket dobáltak ki az ablakon, ha megtudtak valamit. A szülők összegyűltek tiltakozni, mire az egyiküket agyonlőtték. Szökni is próbáltak, de visszaterelték őket (10:22). Innen a szétlőtt Bécsen át egy német táborba vitték őket (13:05), ahol "önkéntesként" kezelték őket, román, lett, német lányokkal együtt. Katonaruhában jártak és zsoldot kaptak (14:48). Beszél a tábor mindennapi életéről, a propagandáról, a munkákról, vagy arról például, hogyan mentek a fényképészhez (17:45). Szól a háború befejezéséről: egy közeli pajtába vezényelték őket, hogy átvészeljék a háborút (24:40). Beszél a Vöröskereszt segítségéről, megtudták, hol vannak komáromszentpéteri magyarok, így csatlakoztak hozzájuk a hamburgi táborban (28:08). Szól arról, hogyan fogadták őket Hetényben, mikor hazatértek (29:50). Elmeséli, hogyan találkozott kaukázusi orosz katonákkal, még mielőtt elvitték volna (32:02). Szól a szlovák partizánokról(35:00), majd a kitelepítésekről (36:00) és a szövetkezetesítésről (38:00). Szól a katonai szolgálatról, hadifogságáról, és arról, hogy hazatértében összeverekedett egy orosz katonával (43:00). Visszatér a táborban megismert különböző nemzetiségű lányokra (45:00), és felidéz német indulókat, amiket ott kellett megtanulniuk (48:20).
Interjúalany: Henz Gyuláné (Sáray) Eszter
Felvétel időpontja: 2011. május 30
Készítette: Pápai Református Kollégium Gimnáziuma, Pápa