Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany mesél iskolás éveiről, a II. világháborúval kapcsolatos emlékeiről, pályaválasztásáról és tanárként végzett munkájáról. Beszél a helyi hagyományőrzésben végzett tevékenységéről, a helyi népszokásokról, tradíciókról. 0:42--születés, család, származás, iskolák, a korabeli oktatás 8:54--mit csinál az iskola után (munka és játék a családi gazdaságban) 13:00--milyenek voltak a korabeli vidéki Magyarország öltözködési szokásai 14:28--középiskolás és kollégiumi évek 18:17--a Nyersgesújfalu elleni légitámadások, a front átvonulásának helyi hatása, a bevonuló orosz katonák viselkedése 26:13--közép- és felsőfokú tanulmányai a háborút követően, az egyház és az állam viszonya (szerzetesrendek feloszlatása, iskolák államosítása), hogyan került a pedagógiai főiskolára Szegedre 30:00--hogyan kerül vissza szülőhelyére tanárként 30:29--emlékei 1956-tal kapcsolatban, hogyan lesz az ezt követő megtorlásoknak köszönhetően iskolaigazgató 31:23--hogyan váltják le az iskolaigazgatói posztról a téeszesítés miatt, milyen egyéb kultúrális tevékenységet végez a településen 34:31--a rendszerváltoztatással kapcsolatos emlékei 35:55--az erdőkürti hagyományok, szokások, a helyi pávakör megalakulása, tevékenysége 40:46--a szlovák nyelv, kisebbség helyzete Erdőkürtön, a két felekezet (evangélikus, katolikus) viszonya Erdőkürtön

Az interjúalany bemutatja egy 50 holdas, zalai parasztcsalád életét a Rákosi-rendszer előtt, majd részletesen beszámol a család Hortobágyra telepítéséről (ez az első kitelepítési akció során történt), valamint a Kócspusztán eltöltött három évről. Interjúalanyunk beszél a hétköznapi létbe való visszailleszkedéséről. Szemlélteti saját tapasztalatai alapján az '50-es évek közepén zajló iparosítás jellegzetességeit Tatabánya és Oroszlány vidékén.

Az interjúalany beszél családjáról, lakhelyükről, régivágású középiskolájáról, és arról, hogyan szerzett tandíjmentességet kiváló átlagával (0:08). Beszél a kollégiumról, az ott tanított nyelvekről és a hittanról (7:12). Szól a háborúról, arról, hogy magyar katonák beszállásolása miatt egy másik gimnázium épületébe jártak (10:50), majd arról, hogy milyenek voltak a légiriadó gyakorlatok (12:55). Leköltöztek falura, ahol a német katonákkal jó volt a kapcsolat (17:10), majd arról, hogy elsötétítést rendeltek a faluban, és ők figyelmeztették esténként a falusiakat a lámpaoltásra (18:00). Szól a rengeteg orosz katonáról, a vezérkar náluk való elszállásolásáról, és arról, hogy ő navigálta a vezérkart a térképük segítségével (20:00). Elmeséli, hogy édesapját tolmácsként alkalmazták, mások azonban letartóztatták, és azt, hogy az ott lakó tiszt hogyan próbált rajta segíteni (24:00). Szól arról, hogy miként végzett és tanított édesapja helyett a háború után (27:25), majd arról, hogy miként helyezkedett el önállóan (30:45). Beszél énekkari és színjátszóköri tevékenységéről (32:20), valamint arról, hogy milyen emlékei vannak 1956-ról (45:28).