Kapcsolódó interjúk

0:00 családi háttér, szegény sokgyermekes családból származott, gyermekként bekapcsolódtak a munkába 4:00 iskolás évek 6:15 szövőnőnek tanult egy évig, később szövőnőként a szakmájában helyezkedett el 9:30 szocialista brigád, állami ünnepségek 11:04 beszél a pártról, az úttörőéletről 13:10 aki dolgozott, az jól keresett, be tudta osztani a pénzét 16:40 a szövőipar után egy bölcsödében dolgozott 18:40 családalapítás abban az időben 19:30 1956-ban látja a tankok vonulását 21:05 a téeszesítésre agitálják a helyieket, de édesapja végül csak fenyegetés hatására lép be, de a termelőszövetkezetek jól működtek 23:55 a közbiztonság jobb volt, mert volt rendőrőrs, és voltak kerülők 24:22 a csernobili katasztrófáról hallva megijedtek, 25:10 a rendszerváltoztatás élményei, a szülei földje után földmegváltást alig kaptak, a földek szétosztása után a jobb földeket előre szétosztották, a rendszerváltoztatás kilátástalanná tette a gyermekei és unokái jövőjét 28:54 a rendszerváltoztatás után a gyereklétszám csökkenése miatt a munkahelye veszélybe került, a Kádár-rendszerben sokkal több bölcsőde és óvoda volt 30:45 a hitéletet korlátozták, akik templomba jártak, azokat megfenyegették, gyerekként nem mehettek a máriapócsi zarándokútra sem

Az interjúalany a Tüdőgondozó Intézet vezetőjeként vonult nyugdíjba. Beszél családjáról, életkörülményeikről (0:19), majd oktatásáról és képzéséről (3:10). Szól a Rákosi-rendszer azon törekvéséről, hogy megteremtsen egy új értelmiséget, például a szakérettségisek rendszerével . Szól az egyetemi kurrikulum hasznosságáról és nehézségéről (5:32). Beszél a tüdőosztályról, a járványos megbetegedésekről, a TBC-ről. Szól a TBC törvényi és közegészségügyi úton való visszaszorításáról, a TBC népbetegségként való felszámolásáról (10:40). Beszél az esti iskolába való jelentkezéséről, a szakérettségi megszerzéséről, a felvételiről (20:42). A II. világháborút illető emlékeit is feleleveníti: édesanyja mondta neki, hogy "kitört a világháború", pedig nem is volt rádiójuk (24:20). Szól az 1956-os forradalomról, és arról, hogy miként beszélték le a fegyveres ellenállásról a fiúk legtöbbségét, majd arról, hogyan rendezték a forradalom miatt félbeszakadt félévét (26:00). A nyugdíjig és azon túl is tartó pályafutásáról is beszámol (30:00). Visszatér a világháború alatti és utáni élelmiszerellátás nehéz helyzetére (34:40). Végül a Horthy-korszakban átélt nehézségeket, a kiábrándító lakáshelyzetet és az ONCSA-házakat említi (39:16).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a halászatról (0:22), majd rátér a II. világháborúra, az orosz katonák viselkedésére (5:58). Szól a mezőgazdaság háború utáni helyzetéről, az árvízről (9:10), majd a szövetkezetesítésről, az agitációról és a kőműves szakmáról (10:16). Hosszan beszél a hagyományos halászat eszközeiről és módszereiről (12:05), az ehhez köthető élményeiről, és arról, hogy miért választotta inkább a szakmát a kiszámíthatatlan halászat helyett (20:00).