Leírás: Az interjúalany beszél családjáról, az uraságnál cselédként dolgozó szüleiről. Az uraság nagyon rendes volt, gyakran játszott a kislányával (0:40). Szól az oroszok bejöveteléről (3:25), és összehasonlítja a német és orosz katonákat. Míg az orosz erőszakolt, a német udvarolt. Őt az oroszok le akarták lőni, mert hangosan sírt, de az apját is megfenyegették (19:20). Elmeséli, milyen járműbalesetet szenvedett 1954-ben, amiben egy társa meg is halt (4:10). Szól arról, hogy 1957-ben a határőrségben szolgált, ahol azt mondták neki, hogy a "diverzánsokat" üldözik a határnál. Az egyik határőrt valaki le is szúrta, de nem találtak tettest (6:05). Beszél az 1956-os forradalomról, és arról, hogy hiába várták az amerikaiakat (9:42). Szól saját összetűzéséről az ÁVO-val, ugyanis a balesete előtt nem akarta felvenni a munkát, mert rossz volt a kormány. Az ávós megfenyegette, hogy vegye fel a munkát, baleset lett belőle, s a végén még őt ítélték el három év felfüggesztettre (11:05). Értékeli a Kádár-korszakot, a megélhetési lehetőségeket. Beszél sógoráról, aki inkább Belgiumba távozott, hogy bányamunkás legyen (14:55). Úgy véli, az 56-os forradalmárok többsége hőzöngő volt. Ugyanakkor jogos volt a felkelés, mert az ÁVO terrorja sanyargatta az országot (16:25). Értékeli Antall József szerepét és a rendszerváltoztatás okozta csalódást (22:22).