Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél arról, hogy születésekor éppen egy erőteljes reszlovakizációs hullám volt a felvidéki városokban és a határszélen (0:00), majd rátér arra, hogy Vágsellyén a lőporüzembe áramló északi vendégmunkások hígitották fel a magyarságot. A magyar nevét nem használhatta, a szlovák neve pedig teljesen különbözött a magyartól. Végül a rendszerváltoztatás után tudta felvenni a rendes nevét (2:00). Beszél arról, hogy a család férfijainak egészségét tönkretette a lőszergyár, arról, hogy a kommunisták mindig az amerikaiakkal riogattak, valamint arról, hogy a hitélet közösségi formáival nem találkozott soha (7:40). Szól a magyar gimnázium légköréről, az anyanyelvi tanulás megtartó erejéről, valamint arról, hogy a Felvidéken a vegyes házasságok gyermekei szlovákok lesznek (11:16). Beszél arról, hogy mennyire meghatározó élmény a felvidéki magyarság körében a kitelepítés és a csehországi kényszermunka (18:25). Szól arról, hogy szlovák egyetemi szobatársai nem hitték el neki, hogy a kitelepítések megtörténtek (21:50), illetve arról, hogy a szlovák közvélemény a jó dolgokat az "uhorokhoz", a rosszakat pedig a "magyarokhoz" társítja (23:15). Szól arról, miként kezdett az Ifjú Szívek táncmozgalomban résztvenni (25:55), valamint arról, hogy a szervezet elmagyarosodása miatt egy tűzeset ürügyén letratzótatták a magyar koreográfust a kommunista hatóságok (31:00). Szól arról, hogy házassága révén egy olyan magyar közösség része lett, akik büszkék voltak magyarságukra, illetve arról, hogy miként kezdett Gömörországban népdalokat gyűjteni (32:45).

Az interjúalany beszél családja német származásáról és evangélikus vallásáról illetve ennek vállalásáról 1945 utáni időkben. Hallhatunk az IBUSZ-nál töltött munkaéveiről, a szocialista évek mindennapjairól: névadó-ünnepély, szocialista brigád, lakáshoz jutás lehetőségei. Mesél a szocializmus turisztikai jellemzőiről, disszidálásokról, csempészetről. 0:10--szülők, szülők foglalkozása, családi háttér 4:21--kitelepítések, ennek körülményei, megpróbáltatlások 11:24--hogyan jött haza a nagyanyja a Németországból, hogyan fogadják, egyéb rokonok hazalátogatásai 16:17--a hitélet és a templombajárás a kommunizmus alatt 18:00--személyes emlékei az 1956-os események helyi történéseiről 20:00--iskolái 21:10--munkája idegenvezetőként a határon, az IBUSZ alkalmazásában 23:10--hogyan zajlott az utazás külföldre a Kádár-korszak alatt, milyenek voltak a társasutak 26:00--hogyan jut ki ő külföldre először; konfrontáció a kitelepítettek és az otthonmaradottak között 30:00--határáttörés, csempészések 32:30--hogyan próbálják beszervezni a pártba, hogyan működött a titkosszolgálat az IBUSZ-ban 34:35--hogyan zajlott a névadóünnepség (a keresztelés helyett), egyéb ünnepségek, szórakozás, munkahelyi ünnepségek 30:35--a szakszervezeti bizalmi feladatköre 40:30--hogyan tesznek szert a különböző fogyasztási cikkekre, lakásra az emberek, ők hogyan építettek lakást maguknak, a vállalatok hogyan próbálják a dolgozóikat lakáshoz cserélni 46:13--a "Burda"; a Páneurópai piknik 49:45--a rendszerváltoztatás, hatása; hatása a kiutazásra

Az interjúalany 1924-ben született Debrecenben. Jómódú családba született, így a kommunista hatalomárvétel után osztályidegennek nyilvánították, fia ezért nem mehetett egyetemre. Visszaemlékezik diákéveire, a középiskolát is elvégezte. A gazdasági világválság az interjúalany családjának anyagi helyzetére is rossz hatással volt. Földön dolgozó munkásaikat csak nehezen tudták kifizetni. (05:20) Beszél a II. világháborúról. A német megszállás után lett különösen nehéz a helyzet a rekvirálások miatt. A szükséges árucikkeket csak feketén lehetett beszerezni. Az iparban dolgozott, jól keresett, de nem tudta elkölteni. (08:24) 1944. március 19-e után bezárták az iskolákat, színházakat. Utána elkezdődtek a bombázások. A légiriadók idegileg is kikészítették a lakosokat. Rengeteg vasúti szerelvény érkezett a keleti frontról sebesültekkel megrakva. Megemlíti az 1944. október 15-i Horthy rádióbeszédet, de tévesen emlékszik annak tartalmára, nem a leventéket hívták be szolgálatra, hanem ekkor zajlott a kiugrási kísérlet. (13:04) Elmondja, hogyan sikerült az oroszoknak sokszori próbálkozásra megszállniuk Debrecent. A szovjet katonák többsége részeg volt és sok volt közöttük az ázsiai. Sok nőt megerőszakoltak, még az idősebbek közül is. Beszél arról, hogy a bombázások következtében melyik épületek semmisültek meg. A lakosoknak sokszor egész nap az óvóhelyen kellett tartózkodniUK, számos esetben a katonák tisztították meg a kijáratokat a törmelékektől. (33:30) A lakosok nagy része a Dunántúlra próbált menekülni, akár gyalog is, mert féltek a bombázásoktól és remélték, hogy a Vörös Hadsereg megáll a Tiszánál vagy a Dunánál. Az orosz bombák kisebbek, de hangosbbak voltak, mint az amerikaiak. (35:06) Debrecen ostroma 1944 szeptemberében kezdődött. Amikor a németek már tudták, hogy nem tarthatják tovább a várost, felgyújtották az élelmiszerkészletek nagy részét, nehogy az oroszok megkaparintsák, de ezzel a civil lakosságot hozták még rosszabb helyzetbe. (36:10) A háború után nem rendeződtek a viszonyok. A jegyrendszer miatt a lakosság nyomorgott. Sokakat internáltak, a "csőcselék" elvette a tehetősebektől a lakásukat, vagyonukat. (39:02) Mivel az interjúalany családja a jómódúak közé tartozott, féltek, hogy őket is internálják, de végül szerencsésen megúszták. Elmondja, hogy a család barátaitól informálódtak a Hortobágyra internáltak helyzetéről. A család nehéz helyzetbe került azért is, mivel az egyik rokon nyugatra disszidált. Szinte senkit sem vettek fel az egyetemre, jó munkahelyekre "osztályidegenség" miatt. (45:18)