Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél családjáról, tanulmányairól (0:20), nagyapja 1945-ös letartóztatásáról és a család kitelepítéséről (1:00), egyetemi életének kezdeteiről (2:51), az 1956-os forradalom előzményeiről (4:05), az október 22-i pécsi diákparlamenti gyűlésről (5:23), a forradalom első napjainak eseményeiről (8:02), a rendszerváltoztatás után tévesen kialakult vélekedésről, miszerint Pécsen nem volt áldozata az eseményeknek (10:35). Beszámol az orvostanhallgatókból alakult nemzetőr zászlóalj megalakulásáról, az abban vállalt vezető szerepéről, a zászlóalj feladatairól (11:28), a budapesti felkelők élelmiszerrel való ellátásának segítéséről (17:47), a kommunista rendszer kiszolgálóival szembeni megtorlásokkal kapcsolatos véleményéről (19:16), a szovjet csapatok közeledéséről a nagyobb magyar városok felé, mellyel kapcsolatban feleleveníti az ellenállással kapcsolatos vívódásait, azoknak a napoknak az eseményeit (21:17). Mesél a szovjet csapatok bevonulása utáni történésekről, a kollégium bekerítéséről (35:32), a pécsi áldozatokról (40:29), valamint arról, hogyan sikerült kibújnia a megtorlás elől (42:17).

Az '50-es években megkülönböztették őket, kémnek és kuláknak tartották őket - emiatt kitelepítették őket. Ezt meséli el az interjúalany(0:28).1952-ben hurcolták el őket, és majd csak 1957-ben térhettek haza(6:00).Egy istállóban szállásolták el őket, 200-an voltak egy légtérben. A körülmények szörnyűek voltak, nagy hideg, kosz stb(10:21).Az ott végzett munkák között szerepelt a krumpliválogatás, cukorrépa kapálás, favágás stb(14:11).Miután értesültek Nagy Imre táborfelszámolási rendeletéről reménykedni kezdtek(18:09).Mivel az interjúalany édesanyja már nem bírt dolgozni, majdnem lelőtték őket az őrök(18:38).Szinte a legutolsóként engedték el őket, valamikor 1957 október végén(21:10).Szabadulásuk után Pécsváradra kerültek vissza, a volt házukból szinte mindent evittek(24:00).Szinte semmilyük nem volt, de a férjével mégis össze tudtak házasodni(25:27).Teljesen elölről kezdték az életüket(27:34).Amikor hazaérkeztek az interjúalanyt elfogta a sírás, valamint elmeséli azt is, hogy mennyire megkönnyebbül a rendszerváltoztatás után, mert ekkor már beszélhetett a kitelepítésről(32:42).Az interjúalany testvére Jugoszláviába szökött ki, de 10 év múlva visszajött(35:37).Az interjúalany 17 évesen került a táborba(36:02).Kárpótlást nem nagyon kaptak, havi 100 forintot maximum(37:28).

Az orvos interjúalany 1918-ban született Szegeden. Apai részről skót és olasz származású. Anyai részről egyik nagybátyja Horthyval szolgált együtt a Novarán. Az interjúalany is sokáig tengerésznek készült. (04:32) Felesége nagyon régi nemesi családból származik, rokona volt Boldog Meszlényi Zoltán vértanú, esztergomi segédpüspök. Feleségének egyik őse volt Kossuth Lajos felesége. (07:12) Részt vett az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozón (jamboree). Sok érdekes, híres emberrel ismerkedett meg. Szinte minden hétvégén evezett és táborozott cserkésztársaival. A táborozások alkalmával jó ismeretségbe került Szent-Györgyi Alberttel, aki később az orvosi egyetemen is tanította. (12:22) Tagja volt a szegedi medikus-patikus bálok szervezőbizottságának. Az álarcos bált mindig más stílusban rendezték meg. Szent-Györgyi még a Nobel-díj után is beöltözve részt vett ezeken a mulatságokon, többször együtt szórakozott a medikusokkal. (15:50) Visszatér a gödöllői jamboree-ra, ahol jó ismeretségbe került Móra Ferenccel. (16:42) Beszél a II. világháborúról, Magyarország vitatott hadbalépéséről. Az interjúalany 1941-ben lett gyakornok. Kapott egy ösztöndíjat Berlinbe, 1943 januárjában indult útnak. Látta az Unter der Lindenen tartott sztálingrádi vereség miatti gyászfelvonulást. Közelről látta Hitlert és Göringet is. Átélte Berlin bombázásait. Mindezek ellenére az Humboldt Egyetemen tovább folyt a tudományos élet. Kapott egy ösztöndíjat Svédországba is, de ekkor már udvarolt későbbi feleségének így nem élt a lehetőséggel. (22:12) Részletesen beszél a berlini viszonyokról. Az egyik légitámadás alkalmával eltalálták a nagycirkuszt, a vadállatok is kiszabadultak. Nagyon szigorú jegyrendszer volt már ekkor. (26:52) A háború után angol fogságba került, amely valójában nem is volt fogság. Praktizálhatott, élelmiszerben fizetést is kapott, megtanították autót vezetni. Egy idő után elszökött. Vonattal jutott el a határig, ahol a magyar katonák teljesen kifosztották. Mielőtt elengedték, kihallgatták őket. (29:58) Mivel "kapitalizmussal fertőződött" kirúgták. Rövid idő után Makón kapott alorvosi állást. Itt került át a nőgyógyászatra, ahol borzalmasak voltak a körülmények. (31:12) Egyik éjszaka elvitték egy "rövid kihallgatásra", amely 1,5 évig tartott, 12 különböző börtönben. 5 hónapig azt sem tudta, hogy miért tartották fogva. A börtönökben embertelenek voltak a körülmények. Budapesten tartották fogva, amikor megtudta a vádat: államessenes fegyveres összeesküvés. Azóta sem érti a vád alapjait. Sok egykori magas pozíciójú emberrel raboskodott együtt, például korábbi MÁV vezérigazgatóval is. Koncepciós perben 2,5 évre ítélték, átkerült a gyűjtőfogház börtönkórházába. (39:42) A börtön után nem kaphatott volna állást, de mivel szükség volt szülész-nőgyógyászra Mezőhegyesen, fél év után alkalmazták, itt dolgozott 1981-ig. Múltját a Békés megyei pártbizottság sohasem hánytorgatta fel. Az utolsó 16 évben igazgató volt. (43:24) Még börtönből való szabadulása előtt négy nappal átszállították Márianosztrára. Részletesen beszél a börtönökben uralkodó körülményekről, kínzásokról, (52:32) Erőszak és fenyegetések hatására aláírta vallomását, de később ezt nem ismerte el. (57:28) Mezőhegyesen élte át az 1956-os forradalmat. Az önkormányzatnál folyamatos iratmegsemmisítés volt. Az interjúalanyt be akarták választani a forradalmi tanácsba, de múltja miatt nem fogadta el. (01:01:34)