Kapcsolódó interjúk

Az interjú alany gyermekkoráról mesél a II. világháború alatt (3:30). Iskolás éveit megnehezítette, hogy osztályidegenként tekintettek rá. Egyetemistaként résztvevője volt az 1956-os debreceni eseményeknek (19:47). Fizikus, feltaláló a 70-es években.

0:00 Rákospalotán született, és kilencéves koráig egy családi házban éltek, de a házukat elárverezték, ezért Pestre költöztek 1:10 1939-ben kezdődtek a bajok, mert édesapja zsidó volt, édesanyja keresztény, ezért édesapját kirúgták, az anyagi helyzetük megrendült; iskolába egy zárdaiskolába járt, de át kellett iratkoznia, mert nem bírták fizetni anyagilag 2:36 édesapját elvitték munkaszolgálatra, a lakbért nem tudták fizetni, ezért édesapja szüleihez költöztek el, ahol túlzsúfoltak, ennek ellenére sikerült pályázaton egy kertes házat nyerniük, de pechjükre 1944/45-benbelövést kapott 5:59 a ház pincéjében próbálták átvészelni a város ostromát, a barátját, akibe akkor szerelmes volt, lelőtték, szánkóval húzták haza a testét 9:15 a háború után nagyon keményen kellett küzdeni az élelemért, ő volt az, aki beszerezte az ennivalót, a közeli településre jártak pl. krumpliért, cserélni próbáltak ruhát ételért, melaszt meg szójapogácsát ettek 15:50 később javult egy kicsit a helyzet, teherautóval hoztak krumplit; a kenyérnek nevezett ragacsot osztották, de ahhoz nagyon korán sorba kellett állni, döglött lovat is ettek 18:50 Budapest látványa borzalmas volt a háború után, az elsötétítés volt minden este, később pedig nem volt világítás 21:58 1945. máj. 1.-én lépett fel egy táncelőadáson 23:59 édesapja nem jött haza többet, meghalt a munkaszolgálatban 24:15 kultúrműsorok voltak, a házakban, és az utcákon báloztak 25:06 az édesapja családjából mutatóban sem maradt senki, ezért felszabadulásként élte meg 1945-öt, de a kitelepítésekkor ugyanúgy vagonírozták az embereket, a csoport megszűnik, mert a táncvezetőt is kitelepítik 26:07 az igazgatójukat egyik napról a másikra eltüntették, a színházban Sztálin születésnapjára dekorálni kellett az öltözőt 28:02 volt az MHK (Munkára, Harcra Kész mozgalom), aminek keretében kivezényelték őket a sportpályára sportolni 29:04 1956-ban Békéscsabán voltak, amikor kitört a forradalom, ott látja a pályaudvaron a vörös csillag leszedését, a tömeg Gyulára indult volna kiszabadítani a foglyokat, de ő a férjét lebeszéli erről 30:52 újra kellett kezdenie az életét, sikeresen felépíti a ritmikus sportgimnasztikát, ebből kifolyólag gyakran járt külföldön 32:50 voltak Észak-Koreában, kiutazás előtt jelezték, hogy minden be van drótozva, mesél az ottani rendszerről szerzett tapasztalatairól, voltak üzletek, amelyekben nem volt semmi, ilyen boltok egyébként Moszkvában is voltak

Az interjúalany mesél a II. világháború előtti tanyasi hétköznapokról, és a világháborúval kapcsolatos emlékeiről. Beszél iskolás éveiről és a levente mozgalomról. Elmondja, hogy hogyan érintették őt és családját a beszolgáltatások, padlássöprések, a mezőgazdaság átalakítása és a téeszesítés. 0:30--gyermekkora, a tanyasi mindennapok, az általuk végzett mezőgazdasági munka; 4:33--emlékei a II. világháborúról; 6:7--hogyan ismerkedett meg a férjével, milyen munkákat végeztek a TSZ-ben, hogyan zajlottak a beszolgáltatások; 9:15--iskolás emlékei, hogyan bújtak el a szovjetek elől; 10:25--a levente mozgalom; 11:40--miben változott az élete, amikor elköltözött tanyáról, munkája TSZ-tagként; 14:18--hogyan folytatták a vallásos életüket a szocializmus alatt; 16:21--utazások a TSZ keretében; 19:9--padlássöprés; 20:17--közös munkák a falun (pl. tollfosztás, cséplés), egyéb mezőgazdasági munkák