Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany 1935-ben született Pusztaföldváron (Békés megye). Beszél gyermekkoráról. (01:32) 1941-ben kezdett iskolába járni. 3 km-re volt egyházi tanyaiskola. (02:20) Beszél a közelben lévő nemesi uradalomról, ahol sokszor megfordult Bartók Béla. (04:16) Elmondja, milyen volt a tanyasi élet. (08:02) A tanyán élte meg a front átvonulását. 1944. október 6-án ért oda a Vörös Hadsereg. Részletesen elmondja a harcok, a megszállás körülményeit. (14:04) Beszél a háború utáni újrakezdésről: a család 6 hold földön gazdálkodott. (15:40) Újra beszél a megszálló orosz katonák viselkedéséről. Sokan részegek voltak, fosztogattak, erőszakoskodtak. (17:10) Korábban a német katonákat csak átvonulni látta. Mire az oroszok elérték a környéket, a németek már visszavonultak. (17:48) 1943-ban fenyőfa helyett meggyfából készítették az iskolában a karácsonyfát, ez véletlenül felgyulladt. (19:26) A háború után a rossz pénz miatt kialakult a cserekereskedelem. A legkelendőbb árucikk a pálinka volt. (21:00) A Rákosi-korszakban nem akarták beadni a földet a TSZ-be, ezért kérdezés nélkül elvették földjüket. (22:56) Beszél a beszolgáltatásokról. Nem volt elég terményük, lopva kellett félrerakniuk a saját maguk által megtermelt javakból, hogy ne éhezzenek. (25:40) Az egyházat is ellehetetlenítették. Egy magas rangú papot helyeztek a kis faluba, akinek ez volt a büntetése. A kommunisták megpróbálták teljesen visszaszorítani a vallási életet. (31:20) Beszél az '50-es évek mindennapjairól, a rokonság életkörülményeiről. (34:18) Beszél házasságáról, családalapításáról. Férjét egyik barátja rávette, hogy lépjen be a "Pártba", hogy tudjon érvényesülni. Párttagsága ellenére eljárt templomba, később ki is lépett. (41:02)

0:00 családi háttér, gyermekkor, a család az édesapja munkája miatt gyakran költözködött 2:34 elmeséli azt, hogy Ausztriába mentek az orosz front elől Püspökladányból; előbb Pestre, majd Linzbe menekültek, mesél az ausztriai tapasztalatokról 12:20 az amerikai megszállás alatti életre emlékezik vissza, akkor látott először néger katonát, az élelmezés pedig összehasonlíthatatlanul jobb volt 17:20 a lágerban összevont csoportokban oktatták a gyerekeket 19:15 tíz hónappal később az amerikaiak bejelentették, hogy hazautazhatnak, Magyarországra, Angliába vagy Belgiumba, ők a legelső utat választották, vagonokban vitték őket haza 22:51 az apácazárdába járt iskolába, mesél arról, hogy testi fenyítést is alkalmaztak 26:52 a gyerekkori családi ünnepekre emlékezik vissza, de arra is, hogy sokszor nehéz volt költözködni 31:32 1956 Szolnokon éri őket, eleinte kivonták magukat a felhajtásból, de édesapja legfiatalabb húgáért felküldik őket Csepelre, látták a sok suhancot fegyverrel a Nagykörúton, de a nagynénje házát találat érte, 19 halott volt a házban 37:51 tudomása szerint a Gubacsi útról lőtték be a házat, de az 1956-os Intézet szerint a Gellért-hegyről lőtték azt a területet 40:06 a határőrségnél KISZ-tag, majd párttag lesz, politikai tiszt-helyettes is volt, a megyei tanácsnál is KISZ-titkár lett 42:26 mesél a korabeli kulturális életről

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a hagyományos bábákról, a magyar katonák közelségéről és az ebből adódó katonásdi játékokról (0:44), majd rátér édesapja honvédségi szolgálatára a visszacsatolásoknál, illetve a II. világháborúból való kimaradására (5:03). Szól arról, miként kezdett el érdeklődni a történelem, a helytörténet és a néprajz iránt (7:23), valamint arról, hogyan került fel mégis Budapestre ipari tanulónak (11:26). Beszél az 1956-os forradalmat illető emlékeiről, illetve értékeli a forradalmat (13:42). Szól munkájáról (16:00), és arról, hogyan lett a Honismereti Klub elnöke (18:05). Beszél a Kiskunmajsa monográfia elkészítésében, főleg a vallási élet kutatásában végzett munkájáról (22:35), valamint az erőfeszítésekről egy múzeum felállításában (25:00). Visszatér egy II. világháborús családi emlékre (30:18), szól Kiskunmajsa fellendüléséről (34:40) majd a Kádár-korszakot és a rendszerváltoztatás óta eltelt éveket hasonlítja össze (32:40).