Kapcsolódó interjúk

A harmincas évek elején született interjúalany mesél Aszódon töltött iskolai éveiről, a vidéki élet nehézségeiről, a II. világháború helyi hatásairól,a Kádár-korszakban a helyi baptistákat ért megpróbáltatásokról. 00:54--család, születés 04:24--iskola, oktatás helyzete vidéken 07:10--napszámos munka 08:50--az Aszódi Gimnáziumban töltött évek 19:46--a Budapesti Közlekedési Vállalatnál végzett fizikai munka 21:45--II. világháború, bombázások, német és orosz megszállás 29:25--földosztás 30:20--Rákosi rendszer megtorló intézkedései, baptisták elleni megtorlások 34:08--az 1956-os forradalom eseményei 38:00--elhelyezkedés nehézségei 41:05--élet a Kádár-rendszer alatt

Az interjúalany beszél családjáról, oktatásáról, és arról, hogyan intézte el édesapja, hogy Észak-Erdélybe helyezzék Brassó környékéről a bécsi döntés után (0:40). Szól arról, hogy milyen öröm volt a magyarok bejövetele, valamint arról, hogyan kezdett a gyergyószentmiklósi internátusba járni (5:25), s részletsen leírja az ottani körülményeket, napirendet (9:00). Szól arról, hogy ezt a környezetet tönkretették az egyre súlyosbodó bombázások, majd végül a németek Erdély három megyéjéből kitelepítették a civil lakosságot (12:25). Édesapja úgy rendezte, hogy a vonat közepén legyenek, s ez nagy szerencse volt, mert nem sokkal később sorozatot kapott egy repülőgépről a vonat, de csak az első kocsikat találta el (17:50). Gyergyószentmiklósra azért nem tudott bemenni a vonat, mert éppen akkor törtek át az orosz katonák, amit a németek csak éjjelre tudtak visszaszorítani (22:38). Debrecenbe érve szintén megtámadták őket a repülőgépek, és egy erdőbe futottak. Az egész közel becsapódó lövedékek láttán a kislányból és édesanyjából valahogy minden félelem eltűnt (25:48). Egy Szentgotthárd közelében lévő faluig mentek, ahol befogadta őket egy család, és nemsokára édesapja és a bátyja is csatlakozott hozzájuk. Itt három hétig a pincében laktak a nők, miközben az oroszok rendszeresen zaklatták a kint maradt férfiakat (30:44). Végül arról szól, hogy később hogyan dolgozott a földeken fiúnak öltözve, valamint arról, hogyan segített ápolónőként a pajtában berendezett orosz hadikórházban. Ez az élménye indította el az orvosi hivatás felé (35:05).

Az interjúalany beszél tanulmányairól, a tanyasi iskolákban tanuló gyerekekről (0:54), második világháborús élményeiről (4:10), egy szovjet őrnagy elszállásolásáról (8:09), a háborúban elesett kiskunmajsai magyar katonákról (9:25), majd visszatér a háborúval kapcsolatos emlékei felidézésére (10:25). Beszámol a beszolgáltatásokról (12:56), a B-listázásról, amely az édesapját is érintette (14:18), a feketevágásokról, a kulákok elleni propagandáról (16:27), a helybeli zsidók deportálásáról (18:57), az ’50-es évekkel kapcsolatos emlékeiről (22:21), arról, hol tartózkodott az 1956-os események idején (23:29), és arról, hogy a Kádár-korszakból elsősorban a rengeteg gyűlésre, valamint Kádár utolsó beszédére emlékszik (24:29).