Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél fiatalkoráról, szüleiről, testvéreiről, polgári és politikai iskolai éveiről. Mesél a Kodak gyár 1944. december 5-ei szovjet bombázásáról, az áldozatokról és a károkról. Említést tesz a váci zsidóság deportálásáról, valamint a váci kórház elnevezésének történetéről. Végül szól a Kodak gyár és a váci ipar sorsáról. 00:29--gyermekkor, szülők, iskolák 3:37--továbbtanulás, munkahelye a váci Kodak gyárban, családja 6:40--nyugdíjazása 7:50--a váci ipar a szocializmus évtizedeiben 8:46--a bombázásokról őrzött emlékei 15:54--mi volt a bombázás előzménye, miért történt a bombázás 17:55--mit dolgozott a Kodek-gyárban; milyen volt a Kodak-gyár 20:27--emlékei a zsidók deportálásról 22:58--emlékei a váci kórházról 25:45--jelentősebb emberek a Kodak gyárban 30:55--a Kodak-gyár eladásának és Forte gyár beindításának története, a váci ipar megszünése

Az interjúalany beszél családjáról, a két világháború közötti Magyarország politikai viszonyairól (0:15). Hangsúlyosan szól a II. világháborúról, és a Don-kanyarnál elesett bátyja emlékéről (3:00). Beszél Magyarország kiugrási kísérletéről és a német megszállásról (9:28), valamint a szovjet megszállásról (14:20). Beszél a háború utáni évek politikai viszonyairól (18:32), a hadseregbe való belépéséről (20:26), illetve a hadsereg és a párt kapcsolatáról (23:40). Beszél az 1956-os forradalomról, amit katonaként élt ált (25:38), különös tekintettel a katonaként és hazafiként érzett ellentmondásra (35:58). Végül a hadsereg viszonylagos konszolidációjáról beszél a Kádár-rendszerben (36:49).

Az interjúalany szól születéséről, szegény családjáról (0:08), majd rátér arra, hogy sváb származásúként hogyan terelték őket össze az iskolában, hogy elvigyék. Azokat, akik elbújtak, azzal fenyegették meg, hogy helyettük a családtagjaikat viszik el (1:00). Elmeséli a bevagonírozást (4:00), majd a megérkezést, azt, hogy fagyott deszkából priccseket csináltak, és szétosztották az embereket különböző munkákra (6:05). Szól a higanybányáról (8:25), majd a betongyárról, és arról, hogy az idősebb oroszok kedvelték a magyarokat, a fiatalok azonban nem (9:20). Szól a tetűről és a poloskákról, a tisztálkodásról (11:24). Elmeséli, hogyan próbált meg a testvérével megszökni, hogyan tették őket ideigelenesen egy német lágerbe, ami viszonylag jobb volt, majd hogyan hallgatták ki őket (13:55). szól a tábor leégéséről, őket vádolták a gyújtogatással, és ezért meg akarták őket tizedelni. Mikor az oroszok rájöttek, hogy a fűrészpor-szigetelés gyulladt ki, ettől elálltak (18:00). Szól arról, hogy a lányok is egy közeli lágerben voltak (20:10), majd az orosz katonákról (22:30). Arról is szól, hogy a végén már fizetést is kaptak, amit helyben kellett elkölteni. Elmondja, hogy az oroszok csak ötösével tudtak számolni, vagy abakusszal. A könyvelő osztotta ki a pénzeket, de sok volt a zsebtolvajlás (23:00). Szól a temetésekről, betegségekről (25:30), majd a higanygőz veszélyeiről (27:42). Furcsa volt hazajönni öt év után, ahol megint a mezőgazdasággal kezdett foglalkozni (29:00). Szól bátyja amerikai hadifogságáról, a családdal való kapcsolattartásról (31:35), valamint arról, hogy a környékükről csak a katolikusokat vitték el, a reformátusokat és a románokat nem (34:15). Beszél arról, hogy kikkel tartja a kapcsolatot a régi táborlakók közül (35:35), valamint arról, hogy mennyire tanult meg oroszul és milyenek voltak az oroszok (38:50)..