Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany 1951-ben született Debrecenben, azóta is itt él. Beszél családjáról, gyermekkoráról. (04:06) Az egész családja vallásos volt, természetes volt számára, hogy a katolikus hit a mindennapi élet része. Előbb tudta a mise latin szövegét, minthogy írt, olvasott volna. (06:50) A Kádár-korszakban a lakosság elfogadta és tisztelte a vallásos családot, de egyetemet végzett apjának hite miatt fizikai munkát kellett végeznie. (07:54) Az interjúalanyt nem különböztették meg hátrányosan a gimnáziumban, ekkor már kántor is volt. Az egyetem matematika szakára azonban már nem vették fel helyhiányra hivatkozva, így a mostani Műszaki Főiskolára került. (10:04) Gyerekkora óta ministrált. Közben zongorázni tanult, kántorképzőbe járt. Hozzájárult ahhoz, hogy temploma orgonához jusson. (14:08) Életében a legfontosabbnak a hűséget tartja vallásához, családjához. Ebben a szellemben neveli gyermekeit is. (16:42) Zongorázni csak magántanárnál tanult, de már több, mint 40 éve kántor. Munkája az Isten és a templomi közösség szolgálata. (19:26) Sok vallásos jellegű konferencián vett részt, amely a családról, házasságról szólt. Véleménye szerint a házasság intézményét kellene megerősíteni, ez stabillá tenné az egész családot. (21:04)

0:00 mesél a háborúról, novemberben bombázták a falut, a szülei házát találat érte, a szovjet katonák beköltöztek a házukba 3:34 visszaemlékezik a falu háborús tapasztalataira 4:41 az édesapját kuláknak nyilvánították, mert cselédet foglalkoztatott, be kellett szolgáltatniuk mindenből, a kenyeret Pestről hozta 6:03 1956-ban volt besorozva katonának, beosztják nemzetőrnek 7:01 elmegy tanulónak, de nem akarták fogadni, mert kulákcsemete volt, de végül a KTSZ-ben dolgozik 7:45 a felesége veszi át a szót, mesél a háború idejéről, és az orosz katonák bejöveteléről, nagyon féltek az orosz katonáktól, különösen a fiatal lányokat féltették 11:34 az 1956-os eseményekről mesél, a rádiót mindig hallgatták, de nagyon sokan meghaltak a forradalom alatt 12:14 a férj beszél, az óvóhelyük az udvaron volt, de őket megtalálják a szovjet katonák 14:11 kulákként nem vihették be az udvarba a terményt, kint kellett őriznie éjjel 16:48 a feleség mesél az ötvenhatos rádióhallgatásokról, a szomszédok is hozzájuk jártak rádiót hallgatni 17:53 a férj mesél a helyi forradalmi eseményekről, a diósgyőri munkások egy része a faluból származott, meséli, hogy leverik a vörös csillagot, meg a szovjet katonák emlékművét 18:59 a Kádár-rendszerről a beadás, és a hadisarc jut az eszébe, ennek során megadott számú termést kellett beszolgáltatniuk, mert kulákok voltak 22:48 hétvégenként dolgoztak, hogy legyen elég takarmány az állatoknak, nem volt sok idejük a kikapcsolódásra 24:15 a Kádár-rendszer volt a legjobb, mivel tudtak lakást építeni, volt munkájuk

Az interjúalany beszél családi hátteréről, és arról, hogyan kapott a család vitézi címet (0:08). Szól a második világháborúval kapcsolatos családi emlékekről, például arról, miként kérte édesapja, hogy szüntessék meg felmentését a katonai szolgálat alól (07:03). Külön szól édesapja orosz és nagyapja amerikai hadifogságáról (09:07). Beszél az 1956-os forradalom helyi eseményeiről, a tüntetésekről és az orosz nyelvtanulásról (12:36). Szól a szórakozási lehetőségekről diákévei alatt, különösen aról, hogyan szervezte a jogászbálokat, amiken az Illés zenekar játszott (15:25). Arról is beszél, milyen nehéz volt bekerülni a felsőoktatásba, hogyan helyezkedett el szakmunkásként egy sikertelen felvételi után, majd hogyan került a jogi karra (20:45). Beszél rövid katonai szolgálatáról és laktanyafogságáról (27:50). Beszél a Kádár-korszak hétköznapjairól, különösen a nyugati utazásokról (30:22). Végül elmeséli, hogy kötött barátságot egy orosz ezredessel, és hogyan érték el, hogy a helyi orosz katonák leaszfaltozzák az utcájukat. Orosz ismerősével 1989-ben Volvográdba is ellátogattak, ahol az interjúalanyt meglepte, hogy mennyire nem változott a Szovjet Birodalom édesapja hadifogságának ideje és az utolsó évek között (31:37).